explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia-durmitor

Albánia 2017, első rész

Előítéletek

Albánia sokáig zárt ország volt, ezért talán nem is annyira meglepő, hogy a kevés információ miatt az emberek többsége ösztönösen a rossz sztereotípiákat idézi fel, mintegy védekezésképp.

Az ismeretlentől való félelem az egyik alapvető emberi tulajdonság, mindenkiben ott lakozik. Ennek az emberi evolúció során nyilvánvaló hasznossága is volt a túlélés szempontjából, hiszen félelem nélkül élni sem épp a hosszú élet titka. Főleg ha az ember egy medve, vagy egy kardfogú tigris szomszédja. Így születtek meg az istenek, és egyből lett válasz egy csomó agyas kérdésre is, mint például mi az élet értelme, és mizu a halál után.

Az első civilizációk létrejötte óta a vallások, társadalmak, politikai rendszerek (a hatalom) rendszeresen kihasználják ezt a csikicsukit, indirekt vagy inkább direkt módon. Azonban még ennek a felismerésnek a birtokában is megdöbbentőek lehetnek olykor az emberi reakciók a felvetésre: „Irány Albánia!”. Megőrültél? Ott az albán maffia, szegénység, koldusok, elmaradottság, Balkán. Ezeket az „ellenérveket” természetesen olyanoktól hallani, akik a szomszéd ismerősének unokájának gyerekkori cimborája által hallott sztorija elég a véleményalkotáshoz, ha pedig egyszer kimondta, csökönyösen ragaszkodik is a véleményéhez, a megismerés túl melós (sokszor igény sincs rá).

Albánia nem egy távoli kontinens egyik eldugott szeglete, hanem egy közeli ország. Nem mellesleg egy különleges természetes adottságokkal rendelkező célpont, ahol a kalandra vágyók megtalálhatják azt, amit keresnek. Motoros turistaként egy szabadság kellemes eltöltéséhez igen olcsón megúszhatjuk a nyaralást, az albán tengerpart szép, a szállások, az éttermek sem drágák.

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia

Kaland = Albánia

Aki pedig az igazi kalandot keresi, nyugodtan „elveszítheti magát” a hegyekben, kicsit kell csak eltávolodni a frekventált tengerparti sávtól. Aki félni akar, az is jöjjön, bár egy horrorfilm megnézése jóval pénztárcakímélőbb még négy vödör popcornnal együtt is. Mondjuk, ha napi egy filmet számolunk, akkor már ez sem biztos. Vagy rettegni mégiscsak otthon a legjobb?

Az ismeret és információ hiánynak több oka is van, talán a legfontosabb, hogy ez a kis ország a világtörténelem alakulásában nem igazán játszott szerepet, a történelemkönyvekben talán egy-két bekezdést érdemel maximum. Tehát direkt rá irányuló érdeklődés nélkül teljességgel érthető, hogy keveset tudunk róla. 8 évvel ezelőtt, az első albániai utazásom alkalmával engem megfogott az ország, azóta többször jártam ott, igyekeztem megismerni, felderíteni. Sok dolog változott, de van olyan is, ami nem……

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia

Ez a cikk nem csupán egy motoros kalandtúra története, szeretném kicsit bemutatni is az országot, és ami a legfontosabb számomra, inspirálni benneteket is hasonló utazásokra. Az utóbbi időkben egyre több pozitív visszajelzést kaptam, ami újabb lendületet és értelmet ad a kalandokhoz, a folytatáshoz.

Az odaút

Albániába nem túl távoli célpont, egy hetes utazás is elég lehet belekóstolni a Balkán kínálta kalandokba. Tíz nap, vagy két hét még jobb, és szinte elég is, hiszen az ország nem túl nagy, igazi távolságok nincsenek. Az oda vezető etapot sem nehéz érdekes útvonalon tervezni. Mi Bosznián és Montenegrón, a Durmitoron keresztül igyekeztünk Albánia felé, visszafelé pedig Macedónián és Szerbián keresztül. De bevarrhatod Koszovót is, ha úgy tetszik, csak figyelj, honnan lépsz be és ki.

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia

Az utazás előtt tettem egy látogatást a Magyar Földrajzi Múzeumban Érden, ez a tárlat bemutatja a magyar felfedezők és kalandorok életútját. Pár évvel ezelőtt én magam sokat kaptam ettől a kiállítástól, és hát egy kis inspiráció sosem árt.

A kiindulási pontunk Baja volt, Jelky András szülővárosa. Ugye megvan a szabólegény története? Bajáról így egy nap alatt elérhetővé vált a Durmitor eleje, Trsa-ban terveztem az első szállást. Sajnos a számításba egy kis hiba csúszott a körülmények okán, az utolsó 50 km-t sötétben kellett volna megtennünk, így a Piva kanyonból és az elképesztő barlangszerű alagutakból szinte semmit sem láttunk volna. Ezért inkább megálltunk a határ bosnyák oldalán, ahol számos kemping található a Tara völgyében, lehet válogatni köztük. Szezonban szinte mindenhol kínálnak lehetőséget vadvízi evezésre is, ez a környék fontos turisztikai attrakciója. Az utolsó 20 km aszfalt a montenegrói határ felé igen romos állapotban van, de enduristáknak kifejezetten élménydús a szakasz. A felhős, borús időjárás (és az olcsó szállás) miatt bungalow-ban aludtunk Brigivel, majd másnap reggel kipihenten indulhattunk a Durmitor felé.

Piva-kanyon

A határ átlépése gyorsan ment, szeptember végén már csak elvétve találkozni turistákkal. Érdekesség, hogy lehetséges a montenegrói határnál az útlevél és vámellenőrzés után visszafordulva egy másik úton haladni, csak szólni kell a határőröknek a szándékot illetően, nehogy hátba lőjenek. Ez a másik út Trsa-ba vezet a raftingosok által is használt útvonalat érintve, a hegyen keresztül. Jártam már arra, az aszfalt új, a táj szép, de én a Piva-kanyon és az alagutak nyújtotta élményt szerettem volna újra átélni.

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia-montenegro

Tehát Pluzine irányába indultunk tovább, majd balra fordultunk a barlangi kereszteződésben, és Trsa-ban megálltunk egy kiadós ebédre. A Durmitorban a „vénasszonyok nyara” nem pont ugyanaz, mint az alföldön, 4-5 fokban motoroztunk, de szerencsére havat vagy esőt nem kaptunk, pedig ebben az időszakban már erre is van esély.

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia-montenegro

 

Durmitor

Motoros szempontból a Durmitor nem jelent többet, mint a Nemzeti Parkon keresztül vezető P14-es út aszfaltcsíkja. Ez a szakasz mindössze 40 km hosszú, és azon ritka útvonalak egyike, amelyen nem csak a számos kanyar és a keskeny út miatt kell alacsony átlegsebességgel számolni. A 2000 m fölötti hegycsúcsok lenyűgözőek és megunhatatlanok, nem lehet csak úgy átsuhanni a tájon. Muszáj megállni, és könnyen elkaphatja az embert az az érzés, hogy talán tovább sem kellene menni. Számos helyen vannak padok felszerelve, ahol talán a legjobb egyedül leülni, és a tájat szemlélve elmélkedni. Na és persze motorosoknak kötelező megállni például annál a bizonyos kosárlabda palánknál, illetve olyan más helyeken, ahol mindenki lő egy fotót. Turisták nélkül sokkal igazibb az élmény, tehát talán megéri az időjárás miatti kockázat. Nekünk ezúttal szerencsénk volt Brigivel.

 

A nyári fotók azért jobban sikerültek (pár héttel előbb).

A hidegben (+4) azért kezdett az arcomra fagyni a mosoly, és bár a terv az volt, hogy tovább megyünk Plav felé, és északról lépünk be Albániába, a sok tökölődés miatt inkább délnek fordultunk a montenegrói tengerpart felé.

Emlékek az SH-20-as útról

Naplemente előtt nem értük volna el a híres SH 20-as utat, a hegyekben aludni pedig nem volt ingerem, ott nyáron is cidri van hajnalra. Az SH 20 legendás szerpentinjének kihagyását nem is sajnáltam túlzottan. Erre az útvonalra mindig úgy tekintek, mint a játékra, amit elvettek (tőlem) a gyerektől. Hiszen leaszfaltozták a „bitangok”. 2012-ben volt szerencsém végigmenni rajta „eredeti állapotában”, számomra az volt az igazi élmény és kihívás. Nemrég egyébként jártam arra, az út új, tehát tökéletes minőségű, a kilátópontról el lehet lőni a szerpentin fotót is. Ezt az aszfaltot a világ összes off-road motorosának könnye sem mossa el már soha.

Egy kis malőr Montenegróban

Shkodra helyett tehát a meleg tengerpart volt az alternatív cél, és elkövettem egy amatőr hibát, melynek következtében sikerült életem legdrágább szállásán aludni (ár-érték arányban). 27 eurót fizettem egy ágyért egy apartmannak nevezett lepukkant tömegszálláson, meleg víz nélkül, reggelivel. Ráadásul a reggeliző helyiségbe nem vihettem be Brigit sem. Sőt az az ötletem sem volt nyerő, hogy egyedül kiülök a teraszra enni, ahol a kutya nem zavar senkit. Azóta is prüszkölök ha eszembe jut ez a hely. Színvonaltalanságához képest mérhetetlenül drága, fafejű és barátságtalan alkalmazottakkal és rugalmatlansággal. Az albán határ csak pár km-nyire volt, de itt még montenegrói euróban számoltak, mert hát ott drága az élet.

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia-SH21-albán alpok-albanian alps-theth

Albánia 2017, Észak-Albánia, második rész

Átevickéltünk Albániába, ami kerülővel mindössze 40 km volt, majd elindultunk Theth felé. Észak-Albánia nagy részét az Albán-Alpok foglalja el, nos nem véletlenül hívják így…

Persze a jó kávézós megállások itt már indokoltak és ajánlottak voltak, hiszen az albániai kávé (és pizza) ugyanolyan jó, mint az olasz (vagy jobb), ezt a saját tapasztalataim alapján állítom. Féláron.

Albán-Alpok

Theth az észak albániai régió, az Albán Alpok ikonikus pontja. Bár itt érdekes kompromisszum helyzet áll fent a motoros kalandtúrázók, vagy inkább off-roaderek szempontjából. Theth a falu neve, amely a „csúcson túl” a völgyben van. Tipikus észak albán katolikus hegyi falu, amely ezt a vallási identitást az elszigeteltségének, megközelíthetetlenségének köszönheti. A török (oszmán) uralom idején ugyanis a porta által a keresztényekre kivetett külön adó terhei elől menekülve a Balkán népei (nem csak Albánia) közül sokan tértek át a muszlim hitre, és úgy is maradtak. Ezért él relatíve nagyszámú muszlim a Balkánon, legtöbben Boszniában. A hegyek közé nem jutottak el az adószedők, vagy ha igen, a harcias albán törzsek beverték a fejüket. Az esetleges megtorlásoknak katonai erővel pedig esetleg rossz vége is lehetett volna, így tehát az északi (hegyi) régió megmaradt nagyrészt katolikusnak.

Ezt hirdető jel manapság az SH-20-as útról is jól látszó hegyoldalban kövekkel kirakott óriási kereszt, illetve sehol máshol nem szaladgálnak az úton disznók Albániában.

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia-SH21-albán alpok-albanian alps-theth

A vallási béke (amelyről amúgy híres az ország) margójára azért odaírnám, hogy ezek a disznók az elrettentést is szolgálják, errefelé nem látják szívesen a muszlimokat (albánokat sem). Tehát a belföldi turizmus elburjánzása ellen megteszik, amit tudnak. Ezen kívül több kereszténnyel is beszélgetve, valahogy mindig oda lyukadtunk ki, hogy szerintük a muszlimok, izé, hogyismondjam, nem elég jó arcok. Mondjuk úgy, hogy vallási béke és együttélés ide vagy oda, az itt élők halálozási okai között csekély számban szerepel a túlzott tolerancia.

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia-SH21-albán alpok

Többször megfogadtam már, hogy Brigivel off-roadozni nem fogok többet, most is csak egy pár km-t mentünk az aszfalt szerpentin végétől a falu és a völgy irányába, aztán visszafordultam. Bár nagyon hívtak a hegyek, és egy ötödik belső kockázatelemzésen csak kihoztam volna, hogy ok a dolog. De inkább nem adtam erre esélyt magamnak, és visszacsorogtunk Shkodrába, abba kempingbe, amelyben rendszeresen megszállok.

Shkodra

Ez a ragaszkodás egyébként nem jellemző rám, kivéve, ha igen jó helyet találok, a kevés ilyen között ez pedig az egyik. A neve: Lake Shkodra Resort. Motorral, kutyával 5 és fél euró! Majdhogynem elegáns, de hát ez a szó nehezen értelmezhető egy kemping esetében (nem Glamping).

Perfekt parcellák, tóparton napágyakkal, stéggel, olcsó étteremmel. És nem utolsósorban forró vízzel, amit tetszés szerint hideg vízzel keverve optimális hőmérsékletűre keverhetsz az új csaptelepekkel, majd kellően erős vízsugár segítségével megtisztíthatod fáradt tested az út porától. A nap bármelyik szakában! Azért ez még kiemelésre érdemes szempont az albániai (kempingek) szálláskínálatában. Ja és van rendes budi is, sőt csak az van… (Ez a budi kérdés persze általában jellemző a Balkánra, nem csak albán sajátosság.)

Nemzetiségek

Észak-, és Dél Albánia között számos különbség felfedezhető, akár egy utazás során is, főleg ha oda figyel az ember. A különbségek egyik fő oka és gyökere kvázi nemzetiségi, északon élnek a gegek, délen a toszkok, ez Albánia két fő, nyelvi dialektus szerint elkülöníthető népcsoportja. Van egy harmadik nyelvjárás is, amelyet az Dél-Olaszországban élő albánok használnak (ez az arberes). Ők még a középkorban települtek át a csizma déli részére. Azóta több kivándorlási hullám is indult Albániából, melyek következtében jelenleg több albán él az országhatárokon kívül, mint belül.

Vallások

Mint említettem, északon és a hegyvidéki területeken főként katolikusok, délen ortodox katolikusok, a többi részen főként muszlim vallású a népesség. Még a fényes tekintetű és rossz emlékezetű Enver Hodzsának sem sikerült kiirtani a vallást, aki pedig felekezetre való tekintet nélkül sújtogatott az ateizmus pallosával. Sőt Albánia volt az első ateista állam a világon (1967).

Közlekedés

Shkodra egyébként mindig is fontos város volt, de mindenképpen lényeges szerepe van történelmi és kulturális vonatkozásban. És innen akár autópályán is utazhatsz tovább, ha arra szottyan kedved! Vagy legalábbis olyasmin. Zavarba ejtő ugyanis az újonnan fejlesztett úthálózat. Valójában autópálya szakaszokat építenek, amelyek a szintbéli kereszteződések (körforgalmak) előtt megszűnnek, majd utánuk folytatódnak. Tehát úgy egységenként valószínűleg megfelelnek valamilyen szabványnak, de ennek Albániában úgysincs túl nagy jelentősége. Állatok, szamárkordék (esetleg szemben, autópályán is) bárhol előfordulhatnak.

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia-shkodra-mes bridge

Legendás és hírhedt az albán közlekedés és a káosz. Nos, ezt egyfelől csak megerősíteni tudom, másrészt én eddig minden percét élveztem a vezetésnek (akár autóval is (összességében több ezer km-ről beszélünk). Máskor is írtam már erről, a lényeg és a helyzet kulcsa, hogy fel kell venni a ritmust, alkalmazkodni kell a helyi szokásokhoz. Hiába állsz meg az ismerős piros lámpánál, ha a mögötted jövő rutinos helyi nem így szokta, esetleg telibe fog verni.

Vannak változásra utaló jelek, de szerintem egy nagyon távoli jövő lesz az, amikor a közlekedési táblák többet fognak jelenteni, mint puszta ajánlást. De valahogy ez így rendben is van. Mert ennek köszönhetően, összehasonlítva a magyar morállal, az albánok stresszmentesen élnek, és vezetnek.

Tükröt, dudát mindenki használ, és a káoszban felfedezhető egy vezérelv, az ésszerűség! Például, ha egy körforgalom egyes kijárata bedugul, a forgalmat irányítva segítő rendőr nem, hogy nem fog kiszedni, amikor a szembejövő sávban előzve a sort, ugyancsak szemből behajtasz a körforgalomba, mert te a harmadikon szeretnél kimenni, hanem segíteni fog! Így sem te, sem mások sem szívnak többet plusz egy autó miatt, mint az eleve elrendeltetett. Motorral pedig ez értelemszerűen még lazábban értelmezhető.

Sáv annyi van, amennyii autó elfér egymás mellett. Mivel az albánok 1985-ig még autót sem birtokolhattak, értelemszerűen közlekedési kultúra sem volt, és hát ezt a lemaradást nem sikerült még behozniuk. 10-ből 7 autó merci, a többi Land Rover, Audi. És manapság már az az érzés sincs meg, hogy egy német használtautó piacon lenne az ember.

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia-shkodra

A rend őrei

Albániában sok rendőr segíti a közlekedést, persze gyakran vámszedéssel is színesítik az uncsi út melletti perceket, de fontos tudni, nem rád utaznak! Talán a nyelvtudás hiánya az oka, de a turistákkal mintha nem szeretnének foglalkozni. Persze az is lehet, hogy felsőbb utasításra kerülik a külföldi autók megállítását, egy motoros pedig csak külföldi lehet, főleg ha sisak is van rajta (szemből ugye nincs rendszám). A sisak viselése csak városon kívül kötelező, de ezt a szabályt is rugalmasan kezelik.

A sebességkorlátozásokat viszont feltűnően betartják, általában nem is siet senki, a túllépést szigorúan büntetik. Tapasztalataim szerint külföldiek esetében ez is más kategória, és a kivételek is érdekesek. Egy alkalommal (autóval) 20-as korlátozó tábla mellett „dinamikusan” haladva utolértem egy rendőrautót. Le is lassítottam 100 méterrel mögötte, és így követtem 80-al. Rövid időn belül feltorlódtak mögöttem a helyiek, majd elunva a tötymörgést megelőzött az első. Aztán meglátva a rendőrautót, ő is belassított, miközben még páran rámelőztek. Kb 2 percig haladtunk így egy bolyban, majd megunták, és a továbbra is 80-al haladó rendőrautót szépen egyesével megelőzgették. Záróvonalon. 20-as táblánál. Nos, ezt a szitut nemigen tudom más helyen elképzelni, mint Albánia. A rendőrautó épp csak, hogy nem húzódott le a padkára, hogy elengedje a többieket.

Autópályák

Az albán „autópályák” is érdemelnek pár szór. A körforgalmakról már beszéltem, egyéb jellemzői között említeném az esetenként szembejövőket (pl. szamárkordé, biciklis vagy robogós a leállósávban), az átkelő gyalogosforgalmat (amit a helyiek néha saját maguk által fából farbrikált lépcsőkkel könnyítenek meg a szalagkorlátok miatt), vagy a jobbról előzés természetességét. De senki nem türelmetlen, olyan helyeken parkolnak le, hogy el sem hiszem néha. Konkrétan az úton. És kikerülik a többiek, hiszen ők is így szokták, gondolom.

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia-shkodra

Kepi i Rodonit

A kellemes tóparti kempingezés után jöhetett végre egy kis vadkemping egy Durres fölötti félszigeten. Rövidnadrágra váltottam, azaz lezipzároztam a nadrágom szárát, az idő itt már tökéletes volt a motorozásra, sem túl meleg, sem túl hideg. Kepi i Rodonit albánul a hely neve (Cape of Rodon), ahol több első osztályú strand is található. Kedvelt turista célpont a zsúfolt durresi tengerpartok mellett, szezonban ugyanúgy dugig van. Ezek a strandok első osztályúak, szuper bárokkal, gyerekeknek játszóterekkel. Kicsit beljebb, a félsziget eldugottabb részein is vannak nehezebben (földutakon) megközelíthető beach-ek, a legvégén pedig egy váracska, amely egykoron a híres Szkander bég erőssége volt. Romantikus és gyönyörű tengerparttal, ide már kevesebb turista vetődik el.

A várhoz közel, a parton van még egy kápolna is, ami viszont kedvelt célpont a helyiek körében, illetve a mellette lévő területen off-roadosok azért előfordulnak, néha csapatostul a terepjáróikkal. A behajtás egy sorompón keresztül lehetséges, ahol parkoló díjként szednek 200 leket az autósoktól (motorral ingyenes).

A hely valóban szép, de az út során ez volt az első hely ahol kénytelen voltam szembesülni az igénytelenséggel is. Úgy általában szeretem és nagyra is becsülöm az albánokat, de a szemetelés és főleg annak stílusteremtő módja nálam mindig kiveri a biztosítékot. Az albánok igénytelenek ebből a szempontból (egyetlen kivételként Tiranát említhetném, de majd később). Abszolút hétköznapi látvány és népszokás a szeméttől való megszabadulásnak a legegyszerűbb módja, azaz az elhajítása. Épp csak egy kicsit vannak lemaradva ebből a szempontból Szicília, és a szicíliaiak mögött. Mindkét helyen elég nehéz olyan fotót csinálni a természetben, ahol nem rondít bele a képbe a rengeteg eldobált hulladék. Amitől pedig megdöbbentő az egész, hogy számukra ez így teljesen rendben is van.

Tirana

Éjszaka sem hűlt le nagyon a levegő, bár a sátrat reggel szárítani kellett a hajnalban lecsapódott pára miatt. A következő állomás Tirana volt. Ismét átélhettük az albán típusú autópályaélményt, majd a főváros sűrű forgalmát. Tiranában találkozót beszéltem meg egy ott élő magyarral, Sándorral, akivel már ismerősként üdvözölhettük egymást, hiszen pár héttel korábban már körbevezetett, amikor a család nagyobbik részével voltam ott, de Brigi nélkül.

Tirana csak a II. világháború után, Enver Hodzsa akarata szerint lett főváros, nem is túl nagy, az agglomerációt is számítva sem élnek 800 ezren itt. A városkép azért elég nyugatias mostanára, az elmúlt években rohamosan fejlődik, igazi nagyvárosi hangulata van. A fő tér, a Szkander bég tér megújult, és már majdnem kész, rengeteg építkezés folyik a városban. Ilyen például a 24 ezer m2-es új iszlám központ, amelyet a török állam finanszíroz. A Goerge W. Bush utcában. Mert ilyen is van. Sőt van Hunyadi János utca is, de csak sorjában.

Az albánok sokat köszönhetnek az USA-nak, különösen Koszovó tekintetében. Tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy amerikai (és brit) akarat és megengedő szándék nélkül ma nem lenne Koszovó sem önálló állam. Ugyan az EU országai közül sem mindegyik ismeri el Koszovó szuverenitását, az albánoknak ez nagyon fontos és érzékeny témája. Koszovó vitatott státusza a Balkán régió egyik forró pontja.

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia-tirana

Albánia 2017, Albán-Magyar kapcsolatok, harmadik rész

Albán-Magyar kapcsolatok

Mielőtt rátérnénk erre a felettébb érdekes témára, mit is foglalhat magában az Albán-Magyar kapcsolatok, pár szó Albániáról.

Albánia, mint független és önálló állam tulajdonképpen alig múlt száz éves, 1912 előtt majd 500 évig oszmán fennhatóság alatt állt, az albán törzsek közötti egység kivételes példa a történelemben. Pár évtizednél hosszabb ideig sosem sikerült fenntartani semmilyen összefogást vagy szövetséget, központi hatalom sosem létezett tartósan. A legnagyobb nemzeti hősük Szkander bég, Albánia zászlaja is tulajdonképpen a bég családi címere, szinte egy az egyben.

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje

Szkander bég

Ha Albániába utazol magyarként, esetleg feltűnhet, hogy nem csak azért szeretnek, mert hozzájárulsz a GDP növekedéshez, hanem mert magyar vagy. Nos, ennek történelmi okai vannak. Kicsit hasonlóan a Lengyel-Magyar barátsághoz, bár lényegesen kevesebb, de az albánok számára annál fontosabb szál kapcsolja össze a két népet. A legfontosabb Szkander bég és Hunyadi János szent szövetsége a török ellen. Hunyadi a mi Szkander bégünk, és Szkander bég az ő Hunyadijuk, hiszen mindkettő kiérdemelte a törökverő jelzőt. Szkander bég igazán nagy figura volt, aki túszként került a szultán udvarába, majd janicsár hadvezérkét tért vissza szülőföldjére. Itt aztán végrehajtotta a mestertervet, és igazi hazafiként mintegy négy évtizedig függetlenséget vívott ki, többször is elverve a török seregeket. Addig soha nem látott egységbe szervezte az albán törzseket, tehát nemcsak hadvezérnek, hanem politikusnak sem volt utolsó.

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje

Hunyadi és Szkander bég

Hunyadival kétszer is volt megbeszélt randevúja a török ellen csatatéren (várnai és második rigómezei csata), de ez számszerűleg pont ugyanennyi alkalommal nem jött össze, mert elkésett. Nem azért mert elaludta volna a dolgot, csak épp feltartotta az albán hadakat egy szerb hadúr (mindkétszer ugyanaz), aki inkább a törököknek szurkolt. Mivel mindenki tudja, hogy távolmaradása ilyetén módon indokolt volt (nem miatta kaptunk ki), és hát amúgy is a szándék a legfontosabb, ezért a magyarok barátjaként tartjuk számon őt, Albánia Sárkányát, akit magyarul Kasztrióta Györgyként emlegethetünk.

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje

Érdekes, hogy a két nevezett csata azért valószínűleg másképp alakulhatott volna, ha sikerül egyesülnie a seregeknek, bár a történelem (és a foci) szempontjából értelmezhetetlenek a „mi lett volna ha…” kezdetű gondolatmenetek. Tehát Szkander bég és Hunyadi harcostársak voltak, ezért övezi a magyar hadvezért oly nagy tisztelet Albániában, hogy még utcát is neveztek el róla. Így néztek ki tehát az Albán-Magyar kapcsolatok a középkorban. De lépjünk tovább a mai idők felé.

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje

 

Albánia Fehér Rózsája

Van egy bulvárosabb összekötő kapocs is, az albánok Diana hercegnője ugyanis magyar származású volt. Apponyi Geraldine egy elszegényedett magyar grófi család sarjaként épp képeslapot árult a Nemzeti Múzeumban (ez volt a munkája), amikor kapott egy meghívót egy szilveszteri buliba, Tiranába. Meghívója I. Zogu király volt, aki épp dinasztia alapításon törte a fejét. És mint a mesében, egymásba szerettek, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Majdnem. Azért ennyire nem volt sablonos a közös életük, a II. világháború vérzivataros évei véget vetettek az idillnek. Fiuk, Leka herceg (szerinte király) vagy inkább unokájuk (szintén Leka, de „csak” második) talán még egyszer trónra is kerülhet, elég trendi mostanában Albániában a király visszatéréséről álmodozni. Mindenesetre porondon van az ifjú, van facebookon oldala meg minden, igazi celeb. Nem mellesleg ha jól tudom az albán külügyben dolgozik a szimpatikus fiatalember, aki nemrég nősült, tehát akár kivárásra is játszhat trónöröklés ügyében. Hátha egyszer az ő térfelére pattan a labda. Nos, akkor viszont Albániának magyar származású királya lesz… (A képre kattintva több részletet is megtudhatsz az albán Sissi-ről.)

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albán-magyar kapcsolatok

És akkor még nem is esett szó Báró Nopcsa Ferencről, aki az egyik legkalandosabb életű magyar főúr volt, a világ első repülőgép-eltérítője. Ha találkozunk, mesélek majd róla…

Tirana

Visszatérve Tiranára, a nevezetességek miatt nem érdemes még motorra sem ülni, gyalogosan is könnyen bejárhatók, minden a fő tér körül van. Mint például „Enver Hodzsa mauzóleuma”, „Tirana piramisa”. Igazából persze nem az, nincs ide eltemetve senki, egykoron még múzeumként funkcionált a diktátor halála után, de mára csak egy elhanyagolt épület. Családi vállalkozásként épült, azaz Hodzsa lánya és veje tervezte, állítólag a legdrágább épület volt, ami valaha is addig épült az új fővárosban.

Tiranában is többször jártam már, de utoljára már évekkel ezelőtt, ezért megdöbbentett a változás. Tirana (belvárosa) tisztább, mint Budapest. Lehet hőkölni meg húúzni, vagy el lehet menni megnézni (Wizzair 20 eurótól). Általam legajánlottabb módja persze inkább egy motoros túra…

Van élet, az emberek vidámak, kedvesek, segítőkészek (mindenhol Albániában), vannak jó éttermek, az időjárás melegebb, mint itthon, jóval többet süt a nap, az ingatlanárak, és úgy általában(!) az árak alacsonyabbak. Tirana persze „csupán” a főváros, itt nem kaphatsz teljes képet az országról. És a tengerparti sáv bejárásával sem lesz komplett a tapasztalás. Be kell menni egy kicsit beljebb, ha igazán meg akarod ismerni az országot.

A Besa-ról

Albánia még mindig – és remélem még sokáig – az az ország, ahol könnyű megtalálni a kalandot, azaz kilépni a komfort zónából. Persze ez igény kérdése. Manapság már egyre inkább menő hely, ezzel együtt a turisták kiszolgálása is felzárkózik az igényekhez. Az albán életfelfogás ugyan sokban különbözik a miénktől, megtapasztalása mégsem igazi kultúrsokk, de mindenképp különleges élmény. A vendégszeretet valódi, ilyet kevés más helyen találni. Az adott szó, az ígéret megtartása pedig komoly dolog. Az albán kultúra fontos része például a besa, ami egyfajta becsületkódex. Ennek az íratlan törvénynek köszönhetően a II. világháborúban több ezer zsidó menekült meg az elhurcolástól, senki nem jelentette fel a szomszédját, mert rejtegetett valakit, valakiket. A besa felette áll minden másnak, vallásnak, politikának, ez az albán busidó.

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje

Azért nem árt figyelni egy-két dologra. Természetesen legyél tisztelettudó, nincs jogod, és okod sem mások fölé helyezni magadat. És az albánoktól sok mindent érdemes tanulni, kivéve a köztisztasági morált. Mivel az ország túlnyomó része muszlim (ha épp vallásos), jellemzően halal ételeket lehet kapni. Ha disznóhúsra vágysz, az néha igényel egy kis keresgélést, de meg fogod találni. Az állatokat (borjú, bárány, malac) fiatalon vágják le, tehát ha rágós a hús, az tuti nem azért van, mert öreg, hanem mert nem szokták nagyon átsütni. Ez hordoz magában némi egészségügyi kockázatot.

Gyorsfagyasztott krumpliról, McDonaldsról ne is álmodj, vagy ha szoktál mégis, akkor menj máshová! Nics IKEA, Tesco, a megszokott multi áruházak. Kiskereskedelem van, ahol megbecsülik a vásárlót. És úgy tűnik, hogy – legalábbis egyelőre – a kormány sem akarja kihúzni a szőnyeget a családok alól. Ezt a képet egy játszótéren lőttem, kvázi köztéri szobor…

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje

Gazdaság

Az biztos, hogy ha csatlakoznak is valaha az Eu-hoz, ez speciális feltételekkel lehetséges csak. Mindenki vállalkozó, sokan igyekeznek megélni az egyre inkább fejlődő turizmusból. Az építőanyag olcsó, és bár hitel nincs, a családok megoldják egymás között a finanszírozást. Rengeteg épület nincs befejezve (ezeket gyakran kiaggatott plüss figurák védik az ártó szellemektől), néha elég bizarrul hat.

Sok ház engedély nélkül épül, ezeket vagy lerombolják az építésügyi hatóságok, vagy nem. Inkább igen. Tízből hét autó Mercedes, de nem lepukkant roncstelepszökevények, mint tíz-húsz éve, azok már feladták a szolgálatot valószínűleg. Ami tuti, hogy mind ki van fizetve. Rengeteg az új Range Rover, Bömössel ott csak a csicskák járnak. Kávézóban, étteremben gyakran azt is megköszönik, hogy a vendégük voltál. Büszkék arra, amijük van, meg is osztják a vendéggel. Az albán társadalom alapja a család, hajléktalanság nem létezik, mindenki tartozik valahová. Utcán csak a csavargók alszanak, ők ezt az utat választották.

Kétség kívül igaz, hogy Albánia gazdaságilag le van maradva, azonban a fejlődés látványos, és a lépték olykor meglepően gyors. Ennek a hátránynak történelmi okai vannak, elsősorban Enver Hodzsa sztálinista izolációs politikájának következménye. Albánia az Európai Unió egyik tagjelöltjeként igyekszik felzárkózni, és a turizmusban a kormányzat által jól felismert lehetőségeket kihasználva épít kapcsolatokat más országokkal (pl. Magyarországgal is). A történelem során ez a kis ország még sohasem volt ilyen stabil, sosem voltak hasonlóan jó esélyei. (A világosabb kékkel a tagjelölt országok vannak jelölve.)

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albán-magyar kapcsolatok

Jó társaságban repül az idő, Tiranában sikerült is minimálisra csökkenteni az esélyt, hogy időben elérjük az előzetes terv szerint az olajfa ligetet Queparóban, ahol aludtunk volna. Na de minek sietni, főleg, ha időkereten belül van az ember? Praktikusabbnak tűnt inkább Vlore előtt megállni, így nem kellett sietni a rövid nappalok miatt. Kinéztem a térképen egy alkalmasnak tűnő helyet, és térképpontot kijelölve a google úgy tűnt, hogy oda is tud navigálni…

biker dog-brigi-explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia-albán riviéra-albanian riviera-gjirokaster-gjirokastra

Albánia 2017, Vlore, Albán-riviéra, termálfürdő, negyedik rész

A vlore-i tengerpart

Nagyjából pont besötétedett mire ahhoz a ponthoz értünk, ahol az autópályáról le kellett hajtani. Ezután elég nagy szükség volt a lámpára, kb 8 km volt még hátra a partig. Egy km 1 km-es sávot kellett megtalálnom, az irány nagyjából egyértelmű volt: légvonalban. Kis botladozás és keresgélés után meglett az út is, aztán már eltéveszteni sem lehetett, mert egy kanális partján futott nyílegyenesen a tenger felé. Vlore környékén az ilyen csatornákon bevezetett, tengervízből kialakított tavakból párolják le a sót. Tökéletes élőhely a flamingóknak, meg a madárfotósoknak, akik erre izgulnak.

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia-vlore

A csatorna partján több személyautó is állt, mellettük emberek, akik mintha halászgattak volna, de a sötétben nem láttam igazán. Az mindenesetre feltűnt, hogy mindenki utánunk fordult, nem igazán érthették, hogy hová megyek, és miért. Én biztos voltam a dolgomban, és várakozáson felül bejött a számításom; megtaláltam a (majdnem) tökéletes partot. Évek óta keresek hasonlót, Spanyolországban találtam is, csak épp ott nem megengedett a vadkempingezés. Zsombékos, fűcsomós homokdűnék, szelíd homokos tengerpart, szemben épp a Sazan sziget magasodott.

Tábor a dűnéken

Táborverés után megjelent egy fényszóró, elég egyértelmű volt, hogy felénk tart valaki érdeklődő. Hamar kiderült, hogy terepjáró, és a szirénáját is bekapcsolta kicsit. A parti őrség járőre volt, odamentem és illedelmesen megkérdeztem, hogy jó helyen vagyunk-e. Természetesen igen, jött a válasz, csak azt szerették volna jelezni, hogy tudnak rólunk, és vigyázni fognak ránk. Na, nem mintha lett volna mitől félni.

Nagyjából telihold volt, aznap a tenger morajlása ringatott álomba. Brigi elégedetten horkolt a sátorban, a hibátlan, pihentető alvás után pedig egy tökéletes kávé illatú napfelkelte következett. Csak a szemét ne lett volna…

Még este rájöttem, hogy a hátizsákomat az utolsó benzinkúton felejtettem, értelme azonban már nem lett volna visszamenni érte. Nemigen izgultam túl a dolgot, bár reggel nem a megszokott bögrémből ittam a kávét (a hátizsákban volt). Ilyen nyugodtan még sosem mentem vissza elhagyott cuccért. Teljesen biztos voltam benne, hogy meglesznek a dolgaim. Kb 25 km-t kellett visszamotoroznunk, ami oda-vissza több mint egy órát tett ki, aztán folytathattuk az utunkat dél felé. Természetesen az elhagyott hátizsák ott várt a kúton félretéve.

Albán-riviéra

Vlore után feltekertünk a Mont Cikára, a hegyen feltöltöttük a vízkészletünket, majd megkezdtük az ereszkedést a méltán híres panoráma úton a tengerparti szakaszra. Megálltunk Porto Palermónál egy kis labdázásra, fürcsire, majd robogtunk tovább.

Ezen a tengerparti úton futottunk össze egy érdekes figurával. Tamás a Csigakocsijával már több mint egy hónapja úton volt, Magyarországról indult, a célja pedig Spárta, Görögországban. Örültünk egymásnak, és elbeszélgettünk egy ideig. Ha jól emlékszem napi 500 forint költségvetésből csinálta a produkciót, amiből félre is tudott rakni… Ő egy olyan arc, aki gyerekkorában beleeshetett a leszarom tabletta alapanyagát keverő gépbe, mint Obelix a druida varázsitalos üstjébe. Volt ugyan telefonja, de keresni kellett, és úgy általában le volt lazulva. Nem sietett sehová, nem várta senki. Azért adtam neki egy-két kontaktot, ahogy hallottam, hasznára vált később. (A képre kattintva követhetitek az útját.)

biker dog-brigi-explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia-albán riviéra-albanian riviera

Sarande nem volt benne a tervben, túl népszerű turista célpont, délebbre, Ksamilban, Butrintban is voltunk már, aznap a viszonylag eldugott termálfürdő volt a célom Petran mellett. Elrobogtunk Gjirokaster mellett is, ami szintén megér egy látogatást, de az is megvolt már kétszer. Gjirokastert a vár, az óratorony, az I. világháborús és a kézifegyver kiállítás miatt érdemes meglátogatni, valamint van a várkertben egy lezuhant amcsi bombázó is. Sokak szerint Gjirokasternek van a világon az egyik legszebb oszmán hangulatú belvárosa, hasonlót még Törökországban is aránylag keveset találni. (A képre kattintva olvashatsz ezekről.)

explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia-albán riviéra-albanian riviera-gjirokaster-gjirokastra

Termálfürdő a természetben

Akárhogy iparkodtam, mégis ránk sötétedett megint, mire a fürdőhöz értünk. Az autósoktól itt is szednek „parkoló díjat”, motorral ingyenes a behajtás. Szezonon kívül csak mi voltunk és még 3 lakóautó, egy osztrák, és két német. Illetve befutott a helyi srácok is, akikkel az utolsó városban találkoztunk, ahol a vacsorához valót vettem meg. A környékbeliek úgy látszik, szívesen járnak ide éjszakai fürdőzni. Nem maradtak túl sokáig, szép gesztusként értékeltem a kínálást tőlük fűből, de nem éltem vele. Az egyik német párral jót dumáltunk este egy üveg bor mellett, miközben megsütöttem a bárány steaket. Másnap délelőttre pedig még maradt egy jó adag pörköltre való.

Reggel az üres medencében kb. egy órát úszkáltam, Brigit is becsaltam a vízbe. Azért az nem egészen hétköznapi, hogy egy kutya termál medencében úszkál… Pedig a szőrének rendkívül jót tett, selymesebb, lágyabb lett a víztől. Megérdemelte a kényeztetést, jól viselkedett (mint mindig).

Már 9 éves, és ha útra kelünk egy pár napig eltart, mire átáll a biológiai órája. Ez az ő „jetlag”-je. Bár nem az időzóna váltás okozza, viszont az átlagos nappali rutinja nem áll másból, mint alvásból, szuszókálásból a reggeli és esti séták, és kajálások között. Ugyan a dobozban tud aludni, de az nyilván nem ugyanaz, mint a babzsákján. Tehát így korosabban, egyre kevésbé vág jó arcot a produkcióhoz az első napokban. Ezt rendszerint úgy fejezi ki például, hogy direkt elfordul, és pofákat vág, ha fotózni szeretném.

Tábori idill

Másnap két óra alatt megfőtt, aztán sokkal rövidebb idő alatt el is fogyott a pörkölt, megkínáltam a német párt is, ízlett nekik. Azért elmondtam, hogy bárányból és olívaolajjal nem épp a legautentikusabb, nevezzük inkább albán birkapörinek. Remélem átment, bár szerintem egy németnek minden gulyás, ami nem főtt krumplival és káposztával körített főtt vagy sült hús, főleg, ha magyar. Szerintem erre is így fognak emlékezni.

Brigi természetesen végig kitűnő asszisztens volt, majd el is mosogatott, ahogy szokott.

biker dog-brigi-explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia-permet-thermal bath-termálfürdő

biker dog-brigi-explorealbania-motoros túra-condorriders-sasok földje-albánia-permet-thermal bath-termálfürdő

SH 75

Délutánra csupán 170 km volt a terv, amire a google azt írta, hogy 4 és fél óra. Már leszoktam arról, hogy útvonaltervezőkkel vitatkozzak, a végén többnyire ugyanis igazuk lesz. Egy ilyen távolság/menetidő átlag nem ígér jó minőségű utat. Erre is jártam már pár éve, és a rengeteg útépítés mellett el tudtam képzelni, hogy ezen a szakaszon is történtek változások, de a map mást sejtetett.

Így is volt. Az alatt a pár év alatt igazából azért nem romlott az út állapota, mert nem volt hová. Nyomokban aszfaltot is tartalmazott az úttest, de csak a kátyúk között. Mondjuk én tulajdonképpen ezt a szakaszt élveztem a legjobban, ha nem is off-road, de endúrónak való kihívás. Errefelé szállások sem nagyon vannak, összesen 2 db kempinget találni. A legközelebbi nagyobb város ebben az irányban Korca, onnan már új, azaz kifogástalan minőségű az út. Nagy ütemben folyik az útépítés a másik irányba is (amerről jöttem), de még csak pár km van készen. Az egyik munkaterületen, ahol épp a nagy gépek dolgoztak, az út nyomvonalát sem találtam meg egyből, úgy mutatták meg, merre volt a régi, és lesz majd az új.

Prespa-tó

Úgy döntöttem, megnézem magamnak a Prespa-tó környékét, ami közel van az Ohridi-tóhoz. Ennek az albániai oldalán, Pogradecben is jártam többször, Ohrid városa pedig ugyan tervben volt a macedón oldalon, de oda a Prespa után is mehettem. A térképen az út pont a tó mellett vezet az albán szakaszon, egész a macedón határig, hasonlóan az Ohridi-tóhoz. Abban bíztam, hogy a Prespa partján találok majd szállást. Nem így lett. Korcától már sötétben motoroztunk, aztán egy hegyi szakasz következett, ahol így napnyugta után már igen barátságtalanul hideg lett. Forgalom alig, mivel a leküzdendő távolság nem volt számottevő, úgy gondolkoztam, nem hosszabbítom a menetidőt holmi beöltözéssel. Hát az arcomra is fagyott a mosoly, mire laposabb részre értünk. Szállás lehetőség sehol, a tó melletti településekre a főútról vezettek 1-2 km-es bekötőutak, mind zsákutca volt. Úgy okoskodtam, hogy kár bemenni, ha lenne szállás, azt jeleznék már a főúton. Ezért mentem tovább, bár már csak a határátkelő volt előttem. Abban biztos voltam, hogy nyitva lesz, hiszen egy-két kamion elzúgott mellettem Macedónia felé, miközben a motor mellett agyaltam. Aztán jött a határ, és a macedón oldala a tónak. Itt az első lehetőségre lecsaptam, 14 euróért kaptunk egy óriási teraszos szobát 4 ággyal, reggelivel.

biker dog-brigi-explorealbania-motoros túra-condorriders-macedonia-mavrovo lake-mavrovo national park-mavrovo

Albánia 2017, Ohrid, Mavrovo Nemzeti Park, ötödik rész

Ohrid

Másnap reggel aztán irány Ohrid! Az előző napi eltévedést és fogvacogást bőven kárpótolta az élmény. A P504-es út a Galichica Nemzeti Parkon keresztül vezet át a másik tó partjára, nagyon ajánlom mindenkinek, aki erre jár. 2 euró a behajtás díja, amit ugyan kifelé kellett megfizetni, de abszolút megérte. Találhatók itt táborhelynek alkalmas placcok is, és nagyszerű a panoráma az Ohridi-tóra.

Macedóniáról (a mostani tapasztalataim szerint is) egy szó jut eszembe: szelíd. Vannak hegyek, az utak jó minőségűek, és óriási a kontraszt Albániával szemben, amely vadregényes, ha épp vadnak nem is nevezném, hiszen elképzelni is nehéz barátságosabb embereket. A természet lehet zord a hegyekben, de arra fel lehet készülni.

biker dog-brigi-explorealbania-motoros túra-condorriders-macedonia-ohrid

Szóval igazán élménydús volt a délelőtt. Ohridban bámészkodtam keveset, majd napfürdőztem egy kicsit egy kávézóban a kikötő mellett, ezután pedig elindultunk a Mavrovo Nemzeti Park felé.

Mavrovo Nemzeti Park

Ez is kipróbált helyszín, a parkban az erdei utakon kanyarogva, majd egy hídon átkelve lehet elérni a Mavrovo-tavat. Semmi nem változott az 5 év alatt, amióta utoljára itt jártam, és látszott, hogy Briginek is tetszik a hely. Bohóckodtunk is kicsit, egyedül voltunk a néptelen parton.

biker dog-brigi-explorealbania-motoros túra-condorriders-macedonia-mavrovo lake-mavrovo national park-mavrovo

biker dog-brigi-explorealbania-motoros túra-condorriders-macedonia-mavrovo lake-mavrovo national park-mavrovo

Szkopje

Aznap már csak Szkopjéba kellett elérnünk, a városhoz közel találtam egy kempinget. Ez egy szálloda kertje tulajdonképpen az autópálya mellett. Valamikor (új korában) talán még igényesnek is lehetett volna nevezni, azonban nyitás óta kb. csak a fűnyírásban merülhetett ki a karbantartás. A szálloda recepcióján kellett becsekkolni, ahol a 15 eurós árat némi szerencsével 12-re lealkudtam, de később még ezt is sokaltam. Alig voltak rajtam kívül a kempingben, ezért az egyébként kicsi bojlerekben találtam elég meleg vizet.

biker dog-brigi-explorealbania-motoros túra-condorriders-macedonia-szkopje-skopje

biker dog-brigi-explorealbania-motoros túra-condorriders-macedonia-szkopje-skopje

Buli van!

Aztán beültem az étterem teraszára, ahol épp buli volt. Menyasszonyt és vőlegényt nem láttam, nem is tudom mit ünnepelhettek, talán valami halláskárosult buli lehetett éppen. Az asztalok roskadoztak a maradékoktól, én csak ültem rendületlenül az eszméletlenül hangos zenebonában nyálcsorgatva, mire végre odatévedt egy pincérforma. Nyelvi akadályok nem nehezítették a kommunikációt, mivel csak a mutogatásnak volt értelme az üvöltő zene mellett. Elmutogatta, hogy ő nem tud kiszolgálni, de küld valakit.

Újabb fél óra múlva feladtam a várakozást, és korgó gyomorral kibattyogtam az útra, ahol egy benzinkút fényeit fedeztem fel. Sajnos csak az éjszakai világítás volt, a kút zárva, lemondhattam az esetleg beszerezhető csokiról is. A giccses kerti tóban láttam libákat, de az túl vad ötletnek tűnt, hogy elkapok egyet és megsütöm, mivel pont a buliterasz mellett volt. Mérgelődve megittam egy liter vizet vacsora helyett, aztán lefeküdtünk aludni. Brigi persze evett, ő elégedetten durmolta végig az éjszakát. A dajdaj természetesen ment egész éjszaka.

biker dog-brigi-explorealbania-motoros túra-condorriders-macedonia-szkopje-skopje

biker dog-brigi-explorealbania-motoros túra-condorriders-macedonia-szkopje-skopje

Hazafelé Szerbián keresztül

Skopjéból csak a hazaút volt hátra Szerbián keresztül. Toltam már haza a biciklit egy seggel Tiranából is, egyszer Korzikáról 24 óra alatt, ezért pontosan tudom, hogy az ilyesminek esetleg sportértéke van, de leginkább tortúra. Tehát Belgrád mellett terveztem még egy utolsó megállót. A közben eleredő eső még inkább indokolta a fontolva haladást. Sőt másnapra még rosszabb idő nézett ki, és ugyan „ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni”, de mégis jobb, ha minél rövidebb ideig baszódik az ember fia, ha már úgyis muszáj.

Kinéztem egy Duna parti kempinget, ahol nagyon kedvesen elmondták, hogy bungalowba nem mehetek a kutyával, a sátordíj átszámítva cirka 8 euró, de sajnos csak helyi pénzt áll módjukban elfogadni, viszont nincs messze a város, csak pár km, ott biztosan találok pénzváltót. Én meg udvariasan ott hagytam őket a picsába, és a tovább szemetelő esőben elindultam rendes szállást keresni. Csak egy snickers csokit ettem egész nap, úgyhogy az orromra bíztam magam, néha a kutyájától is tanul az ember.

Szobaszerviz

És nem is csalt meg a szimatom, kiszúrtam egy csárda félét, ahol a parkolóban épp elkészült a báránysült nyárson. Gondolom napi rutin szerint, mivel az étterem tele volt éhes emberekkel. Lepacsiztam egy pincérrel, aki mondta, hogy 50 euró a szoba reggelivel, anélkül 40. Kicsit sokaltam, aztán mire megértette, hogy az utasom nem a csajom, vagy feleségem, hanem Brigi, egyből feleződött az ár, mivel egy személy az nem kettő ugye. Brigit meg nem veszik emberszámba, ahogy engem néha kutyába se. Pedig ha tudnák…

Be is fészkeltük magunkat egy franciaágyas szobába, aztán robogtunk lefelé az étterembe kajálni. Itt akadt egy kis bökkenő, de a lehető legjobban jöttünk ki a szituból. Kutyával ugyanis nem lehetett bemenni az éttermi részbe (ezt először nem mondták). Nem volt mit tenni, a szobába voltam kénytelen rendelni a vacsorát. Igazán kellemetlen ugye? Brigi aznap nagyon jól járt, mivel mindig ő eszik először, tehát már megvacsorázott, amikor elindultam magamnak is lőni valamit. Viszont akkora adagot hoztak fel a szobába, hogy nem bírtam megenni felét sem, így az is neki jutott.

biker dog-brigi-explorealbania-motoros túra-condorriders-szerbia-serbia

Találkozás a foltosokkal

Másnap reggel gyanakodva kémleltem ki a szoba ablakán; száraz volt a beton. Hát nem épp ez volt a jóslat, de nekem megfelelt. A biztonság kedvéért azért beöltöztem (ahogy előző nap is illett volna), de aztán persze jött Murphy. Olyan szinten kiderült az ég, még a nap is sütött, hogy csuda! Igazi ajándék volt a négy órás krúzolás hazáig az őszi verőfényben, Szegeden pedig beugrottam a Beagle Fajtamentés telephelyére is haverkodni egy kicsit Brigivel.

biker dog-brigi-explorealbania-motoros túra-condorriders-beagle fajtamentés

biker dog-brigi-explorealbania-motoros túra-condorriders-beagle fajtamentés

Az egész út során megúsztuk igazi eső nélkül, csakúgy, mint júniusban Lengyelországot. Ha ez még sokáig így lesz, sosem tudom meg, hogy az új Icon Raiden kabátom valóban olyan vízálló-e a teflonbevonattal, mint ahogyan elvárható. Vagy a teflon ennyire taszítja a vizet?

Vége

A Sasok Földjén: Bosznia-Montenegró-Albánia, 1. rész

Shqipëria

Eddigi utazásaim során sokat emlegettem, hogy a legkiválóbb motoros célpont egy magamfajtának a Balkán lehet, ha kalandra vágyik az ember fia, irány Albánia!

 Mindenképpen jó kompromisszum bárki számára, aki netán vágyik egy kis offroad „kikapcsolódásra”, tudja értékelni a természet közelségét és felül tud emelkedni a buta rémhíreken, netán pont azért vágyik oda, hogy saját tapasztalataival átélhesse vagy cáfolhassa azokat.

Shqipëria, ahogy maguk az Albánok nevezik földjüket, magyarul a Sasok Földjének fordítható. A köztudatban nem a legbiztonságosabb turista célpontok között tartják számon a helyet, aminek nyilvánvalóan van/volt is némi alapja. Magam sohasem tapasztaltam negatívumot sem a hatóságokkal, sem a polgárokkal kapcsolatban. Albánia közúthálózatának nagy része, kb 60%-a burkolatlan (azóta sok minden változott e tekintetben, a szerk.), amit sokan offroadnak neveznek (és gyakran tényleg kihívás), én hardroadnak becézem a megkülönböztetés végett. Merthogy akad arrafelé offroad útvonal is, erről később.

bunker-albania-explorealbania-condorriders

Bunker valahol Albániában

Az út 18 napig tartott, kb 4500 km-t tettem meg ez idő alatt, persze nem a legrövidebb aszfalt utakat kerestem. Igazi útvonalterv nem volt, csak vázlat, szokás szerint. Egyrészt mert már jártam arra, másrészt mert az asztal mellett tervezgetve saját utazási irodánkká alakulunk a szállásfoglalásokkal, napi fix etapok meghatározásával. Megspórolhatjuk az utazási irodának utalandó pénzt, viszont a munkát el is végezzük helyettük…

track-albania-explorealbania-condorriders

Az útvonal

Ahhoz, hogy a Sasok Földjének vadregényes tájain kalandozzunk, előbb oda kell jutni. Nem érdemes trailerezni, bár találkoztam cseh bikerokkal akik idő szűkében inkább levitték a vasakat így több napot motorozhattak. De az oda vezető út is tele van látnivalókkal, emiatt mindenképp ajánlott lebiciklizni. Aki a gyors autópálya útvonalat választja, nyilván azért teszi, mert kevés az ideje, vagy elég neki megismerni azt, amit mutatni akarnak az országokból. De azért oda- és hazafelé „ér” sietni…

Az „országutak vámszedői”

 Az utazásra tehát időt kell szánni, két hét optimális, nem követel sietős tempót, alkalom nyílik spontán ötletek megvalósítására. Odafelé nem szívesen megyek Szerbián keresztül, bár tartózkodom az előítéletektől, de sokszor éreztem, hogy nem szeretik a magyar motorost, úgy általában. Most is inkább Boszniát választottam, ahol a rendőrök gyakran mérnek kézi eszközeikkel, nekik néha szoktam integetni, többször előfordult, hogy ha megláttak le is engedték a sebességmérőt, netán visszaintettek. Talán a csoportosan utazó motorosok lehetnek inkább a „célpontjaik”, ha egyedül halad az ember nem olyan érdekes, neki csak egy pénztárcája van…

 Én általában egyedül utazom, eddig sosem büntettek meg külföldön. Volt már, hogy magyarázkodni kellett, ilyen esetben van egy-két körülmény, amit a javára fordíthat vitás helyzetekben az utazó. Ilyen például a nyelvismeret vagy a készpénz hiányára való hivatkozás. Egy darab motorossal biztosan nem olyan szívesen vitatkozik a szerv, mint öttel, ha már hasznot remél a találkozástól. Nem mellesleg, hiszem, hogy a fellépés sem mindegy. Baromarcút és lúzert megvágják tuti, a többieknek van esélyük megúszni. A kellő tisztelet megadásával, de határozottan kell érvelni. Ha hátra fekszünk megadó pózban, mint a kiskutya akkor nincs menekvés. Inkább adjuk a hülyét, és próbáljunk szimpatikusakká válni. Fakabátok persze mindenhol vannak, de a rendőr is ember, nekem pedig talán kevés lenne a szerencsémre hivatkozni… Ha nincs menekvés, legalább viseljük méltósággal a sorsunkat.

Bosznia

Tehát utazás Bosznián keresztül, a Bisztrica völgyében, amely gyönyörű, még éjszaka is… Mivel csúszott az indulás, ezért sötétben értem a Bosnyák-Montenegrói határhoz, Focába, amely az első napi etap végét jelentette. Alap esetben az emberfia nem akar egy szép folyóvölgyben motorozni éjjel, viszont ha már így alakult, fürkésztem az utat és a környezetet. Kicsit lassabb tempóban, holdfényben nagyon érdekes élmény volt. Az aszfalt egyébként elég jó minőségű ahhoz, hogy biztonságban érezhessük magunkat két keréken.

 Az első szálláshely egy a Drina folyó partján lévő kempingben volt, kis szerencsével hamar megtaláltam a helyet. Közvetlenül a hideg és kristálytiszta víz partján bungalók és sátorhelyek várják az utazót, viszont a különbség árban oly csekély, hogy a luxust választottam, ágyban aludtam. Ha sátrazni szerettem volna, akkor motor-parkolási, sátorhely-díjat, plusz a személyre eső összeget kellett volna fizetni (8 euro), az ágybérlet 10… Amúgy NB1-es helyet találtam, ez már a fogadtatáskor kiderült, a tulaj évekig élt az USA-ban, sokat tapasztalt, világlátott ember volt és nagyon barátságos.

Montenegró

 Másnapra már a Durmitor legendás hegyei voltak a következő cél, keresztül a Crna Gora völgyein, Pazar, gyakran barlangszerű alagútjain Zabljak felé.

piva-canyon-explorealbania-condorriders

Piva-kanyon


utelagazas-eexplorealbania-condorriders

Útelágazás az alagútban

Trsában táboroztam le, ahol fizettem ugyan a fürdési lehetőségért, de ez már vadkemping feeling volt. Főzés tábortűzön, aztán este a faluszéli szálláshelyen ismerkedési est csehekkel, szlovákokkal. Fele kerékpáros, fele motoros, tehát testvérek. Mivel ők is a túrájuk elején jártak, mindenkinél volt otthonról hozott könnyfakasztó pálinka, amelynek lettek következményei…

wild-camp-trsa-explorealbania-condorriders

Táborhely Trsa-ban

Egész éjszaka ment az óbégatás, asztalon ugrálás, szerintem nem felejtik el könnyen a produkciómat. Másnap élőhalottként le kellett mondani az off-road randevút a sziklákkal tarkított dombokkal és hegyoldalakkal. Tehát egy nap pocsékba ment. Harmadnapra életerő pontjaim összege még mindig közelített a nullához, azért egy gyenge 20-30 km belefért, lehetőség szerint kerülve az aszfaltot. Ilyen helyen elég kínlódás haladni, a fű magas, néhol alig látszanak ki a sziklányi kövek alóla, közben légyrajok döngenek az ember feje körül. De legalább kiizzadtam valamennyi rosszaságot.

Ekkor már az idő is szorított, mert vissza kellett motorozni Focába a barátnőmért Gabiért. Trsában összecimboráltam egy montenegrói sráccal, Daniellel, aki adott egy jó tippet: ha már itt vagyok, ne hagyjam ki a vadvízi evezést a Tarán. Ez Európa egyik legszebb raftingra alkalmas hegyi folyója. A csúcs a 3 napos túra, de ezt nem vállalhattam, be kellett érni a rövidebbel, ami kb. 3 órás csorgást jelent. A hozzá adódó idő még egyszer ennyi, terepjáróval megközelíteni a starthelyet, fel- és leöltözni, welcome drink és egyebek miatt. Szóval miután Gabi megérkezett Focába a következő reggelen megkerestük a Bosnyák-Montenegrói határnál a bázist és nekivágtunk.

 Vad vizeken

Mindketten csináltunk már vadvízi túrát, ezért nem izgultam össze magam, és a vízállás is elég alacsony volt, semmi életveszély, sőt még a csónakunk is alig volt lyukas… az egyik utitársunk, egy montenegrói lány végig csak a szelepet tartotta az út során, kicsit irígy voltam, mert nekem bezzeg evezni kellett. De mindenképpen ajánlom, mint kikapcsolódást. Főleg annak, aki még nem volt ilyen hegyi folyón, háborgó vízfodrok között, életre szóló élmény!

Fizetni sem kellett, csak Trsában, amikor újból elindultunk (most már ketten) a Durmitor irányába. Megálltunk és rendeztük a számlát Daniellel mivel családi vállalkozásuk működtette a rafting bázist is (még ettünk is, ami benne volt a 25 eurós árban). Vagy legalábbis volt valami kapcsolat. Kicsit homályos a történet számomra, de mindenképpen kiemelném a bizalmat, ami felénk irányult. Tehát a helyszínen csak érezd jól magad, egyél-igyál fafej, majd ha újból errefelé jársz, fizetsz… Kb. kétórányi út Trsa a bázistól.

tara-rafting-explorealbania-condorriders

Tara rafting

 Durmitor

Újabb vadkempinges éjszaka következett, és találkoztunk két cseh motorossal, akik mikrobuszban hozták el eddig a gépeiket, egy BMW1150 GS-t és egy Transalpot. Szándékuk szerint innen kiindulva 10 napot offroadoznak Albániában. Rövid gondolkodás után elhatároztam, hogy velük tartok, ugyanis a tervezett útvonalukon volt egy 60 km-es szakasz, ami állítólag 8 óra, utassal pedig lehetetlen. Vagyis nekem pont megfelel. Együtt indultunk tehát a Durmitoron keresztül, a Tara kanyonon végighaladva a Montenegrói-Albán határ felé. A Durmitor méltán híres motoros célpont, van aszfalt, bármilyen motorral járható, csodálatos hegyek között kanyaroghat az ember. A Tara-kanyontól, mint folyóvölgytől többet vártam, az út amerre vitt, nem lehetett látni igazán a mélyben kanyargó folyót, híd semmi. A szokásos pisilős fotóm is elmaradt.

durmitor-explorealbania-condorriders

Durmitor

 Albánia

Az Albán határtól déli irányban, az átkelőtől 2 km-re elfogyott az aszfalt, és következett a „lehetetlen” 60 km. Utassal valóban nem ugyanaz az élmény, teljes koncentrációt igényel, de a cseheknek egyszer sem kellett várniuk rám, tudtam tartani a tempót, az átlagsebesség 25-30 km/órára jött ki, ami azért lássuk be, elég messze van a lehetetlen kategóriától.

Ami miatt bátran nekivágtam az útszakasznak az az, hogy a helyiek is ott járnak autóval, az egyik végén határátkelő van, a hegyek között az út mentén pedig lakott települések. Ahol pedig ők közlekednek, egy endurónak nem lehet probléma. Végig murvás az út, igaz nagyobb kövekkel, mint egy szokásos kocsifelhajtó, amelyek könnyen kifordulhatnak a kerék alól. Sok éles forduló, szakadékok korlát nélkül, tehenek az út mentén, ez már igazi Albániai élmény.

Apropó tehén. Az egyik még aszfaltos kanyarban, Montenegróban az éppen másodikként haladó GS majdnem elütött egyet. Kevesebb, mint tíz cm-re állt meg a jószágtól (én meg mögötte). A tehén össze is esett ijedtében (először azt hittem, hogy az ütközéstől borult fel), talán be is piszkított, a cseh fiút Honzát nem kérdeztem, de jól reagálta le a helyzetet. A tehén tökkelütött gazdája meg csak ült vigyorogva az út szélén, épp hívta a jámbor állatot. Azért szívesen lekevertem volna egyet a parasztnak, de megúsztuk, így a felebaráti szeretet példamutató zászlóvivőjeként otthagytam inkább a picsába.

SH 20

off-road-albania-explorealbania-condorriders

Off-road

A szakasz végén megpihentünk, főztem egy kávét, hüledeztünk egy kicsit, milyen fasza helyen vagyunk, majd elbúcsúztunk miután a doboztartó konzolom csavarrögzítését kötegelővel és kötéllel pótoltam. Kicsit el is deformálódott a konzol, mert kirázódott a rugós alátét nélküli rögzítés. Így nem akartam tovább folytatni a mókát, Honza és Peter az innen 20-km-re lévő Teth-be robogott tovább, hónuk alatt „Albánia offroad útvonalai” című, cseh bibliájukkal. Én a műszaki galiba miatt nem mertem bevállalni a további zötykölődést, azzal vigasztaltam magam, hogy van miért visszajönni ide.

coffee-break-explorealbania-condorriders

Pihenő


sh-20-albania-explorealbania-condorriders

Ma már aszfaltos ez a szakasz


leqet-e-hotit-sh-20-explorealbania-condorriders

Leqet e Hotit, SH 20

A következő érdekes úticélunk immár Albánia belsejében Koman volt…

A Sasok Földjén: Koszovó-Macedónia-Albánia, 2.rész

A Komani tó

A következő érdekes úti célpont immár Albánia belsejében Koman volt, ahová azért érdemes elmenni, mert egy felduzzasztott hegyi folyón (víztározón) komppal el lehet hajókázni Fierzéig. Kb. 3 óra a meredek sziklafalak, gyönyörű hegyek között. Az oda vezető út utolsó 20km-e aszfalt volt ugyan, de nagyon meggyötört állapotban, ide megfelelő futómű nélkül utólag költséges szórakozás eljutni. Megérkezvén szembesültünk a ténnyel, hogy a komp nem közlekedik, mivel elromlott… Beszédbe elegyedtünk egy francia házaspárral, Monicával és Pierrel, akik már két napja várták ott parkoló lakóautójukkal, hogy esetleg megjavítják a szerkezetet.

koman-explorealbania-condorriders

Út a gát mellett

Visszafordulni nem szoktam, és végre találkoztam egy újabb nem hétköznapi kihívással. Az egyik ottani kis bár tulajdonosával, Marioval megegyeztem, hogy az ő édesapja ladikjával lecsorgunk Fierzéig. Persze nem ingyen, 70 eurót kért a maffiózó a szállításért. Ami nem kevés összeg, de a franciákat rábeszéltük, hogy tartsanak velünk, ha már kompozni nem tudnak, legalább sétahajózzanak egyet, és így beszálltak a költségbe.

explorealbania-condorriders

Sétahajókázás

Amikor megérkezett a kis hajó, elgondolkoztam, hogyan is képzelik az XT bepakolását, de nem sok időm maradt mélázni, megfogtuk és kézzel beemeltük négyen. Szinte meglepődni sem volt időm, Mario, aki jól beszélt angolul, mutatott egy fényképet is, amelyen 5(!) motor volt a csónakban…

bike-shipping-koman-explorealbania-condorriders

Behajózás


koman-explorealbania-condorriders

A komani gát

Tehát minden ok volt, a következő 3 óra felejthetetlen élményt adott. Kompon hajózva teljesen más lett volna, sok utas között, magas fedélzeten. A komp díját nem tudom mennyibe került volna, de nem is érdekelt belegondolva a két utazás közötti különbségbe. A motor kiemelésekor adódott egy kisebb malőr, a palló kicsúszott, de szerencsére nem esett a vízbe a Bárány. Letört a rendszámtábla-tartóm, amit a porban fekve 40 fokos melegben visszacsavaroztam.

bike-shipping-koman-explorealbania-condorriders

A palló nem volt rögzítve…


explorealbania-condorriders

Szerelés a porban

Koszovó

Fierzéből egész jó ötletnek tűnt átugrani Koszovóba, ami közel van. Az ország déli részén Prizren volt az úti cél aznap este, egy városszéli kempinget találtunk szálláshelynek. Egy patak partján sátoroztunk, ami tele volt hulladékkal, a kempingben se víz, se wc, se semmi, mindez 2 euróért. Angolul nem beszéltek, az egész hely úgy nézett ki, mintha épp most kerítették volna be egy alkalmi ötlet alapján. Látszottak is nyomai az építkezésnek, valami fesztivált akartak csinálni, emlegették, hogy több száz törököt várnak, az időhatározók hiánya miatt homályban maradt, mikorra is. Olyan gyerünk le a patak partjára beszívni meg bulizni feelingje volt az egésznek, egy baráti társaság találhatta ki, hogy ez milyen jó lesz nekik.

kosovo-explorealbania-condorriders

A patak partján

Egyébként itt Prizrenben nagyon kellemes tapasztalatokat gyűjtöttünk. Hűtőmágnes-vadászat közben egy kávézó előtt parkoltam le, ahol beszédbe elegyedtem a felszolgálóval. Gondoltam, iszom is egy feketét. Különlegesen finom volt, ezért megkérdeztem, vásárolhatnék-e 10-20 dkg-ot belőle, amit magammal vihetek. A vége az lett a dolognak, hogy kaptam egy kiló őrölt kávét, poharakat teljesen ingyen, nem engedték, hogy fizessek érte. Igen nagyvonalúak és fölöttébb barátságosak voltak, jó szívvel emlékszem rájuk.

kosovo-prizren-explorealbania-condorriders

A kávézó személyzetével

Prizrentől Macedónia felé haladva még megálltunk egy forgalmas település belvárosában, ahol elidőztünk egy órát, kisebb fritz- klub alakult ki az utcán körülöttünk. Mivel barátnőm Gabi német, az első érdeklődő sráccal angolról németre váltottak beszélgetés közben, ezt hallván pedig többen csatlakoztak a társalgáshoz. Sok koszovói (és albán) fiatal él Németországban, és sok az olyan, aki már ott is született, de kiutasították, ezért haza kellett térnie. A kitoloncolás oka gyakran a marihuána-kereskedelem, amely egy Albániából vagy Koszovóból származó, Németországban élő vagánynak gondolom kézenfekvő megélhetési forrásként kínálkozik. Addig, amíg le nem bukik. Mert nincs apelláta, akkor mehet haza, és vissza soha többé. Albániában és Koszovóban a német nyelvvel jobban lehet boldogulni, sok a kötödés a kivándorlók miatt.

kosovo-prizren-explorealbania-condorriders

Szakértők…

Macedónia

 Macedóniában csak egy rövid kitérő volt tervben, a Mavrovó Nemzeti Parkot látogattuk meg. Sötétben érkeztünk, kempinget kerestünk, ami mint kiderült nem létezik. Sebaj, a tó partján vertünk sátrat, ahol nem voltunk egyedül. Másnap délelőtt kipattant a fejemből, hogy letaszítom Stahl Jutkát a trónról és saját főzőshow-m által híres leszek. Az első epizód el is készült, a nálunk lévő maradék anyagokból végül babos körtefőzeléket sikerült rittyentenem.

cooking-show-explorealbania-condorriders

Alapanyagok


cooking-show-explorealbania-condorriders

Rotyog

A video alcíme: Mit együnk, ha nincs mit ennünk? Meglepően finom volt, amikor elégedetten sziesztába kezdtem a nemes étek elfogyasztása után, egy gazdátlan ló jött hívatlan vendégként és elfogyasztotta a maradékot. Nagyon barátságos volt, nem rúgott, nem harapott, úgy viselkedett, mint egy kutya.

Az elkészült videót IDE kattintva meg is nézheted!

explorealbania-condorriders

Neki is ízlett…


lake-mavrovo-explorealbania-macedonia-condorriders

Mavrovó

Pogradec

E kis macedóniai kitérő után már vágytam vissza Albániába, kezdett hiányozni a kaland, és az út felénél sem jártunk még. A Macedón-Albán határnál, az Ohridi-tónál volt az út következő állomása, az Albán oldalon, ezúttal Pogradecben, a macedóniain már jártam. Ez a tó olyasmi, mint a Balaton, körben apartmanok és kempingek szegélyezik, szórakozóhelyekkel, csak kisebb kiterjedésű a vízfelület, viszont nagyon mély (legmélyebb pontja 288 m).

explorealbania-lake-ohrid-pogradec-albánia-condorriders

Kamping Peshku

A Macedón oldal tele van történelmi és kulturális nevezetességekkel, látványosságokkal. A tavon tilos halászni, pecázni engedély nélkül, akár 5 év áristom is járhat a kihágásért. Van lehetőség búvárkodni, de csak a helyi határőrség szervezésével, nehogy valaki eltévedjen a mélybenJ. Az albániai a sekélyebb rész, pancsolós strandok, melegebb víz várja a turistákat. Itt egy nagyon barátságos és olcsó kempinget találtunk, saját pisztrángfarmmal (ami egyébként errefelé jellemző a vendéglátó-helyeken), kérésre a vendég által halálra jelölt halacskát teszik az asztalra.

lake-ohrid-explorealbania-pogradec-albánia-condorriders

Chill a tóparton


lake-ohrid-explorealbania-pogradec-albánia-condorriders

Az albán Balaton


lake-ohrid-explorealbania-pogradec-albánia-condorriders

Az egyiket megettem…

Albán-riviéra

Innen keresztben áteszelve az országot a tengerpart irányába gurultunk tovább. Vlorét, illetve a délre tartó tengerparti útvonalat nem szabad kihagyni, a felhők vonala fölött való motorozás igazán fantasztikus élmény. Nem mindig jön össze teljesen, és olyankor a felhőtlen a szórakozás valami mást jelent, mint általában.

explorealbania-llogara-pass-mount-cika-albánia-condorriders

Llogara-hágó

A táj nélkülük is lenyűgöző, és elég jó út vezet le délre, végig a tengerparton, egész Sarandáig, ami olyan üdülőváros féle, mint amilyet megszokhattunk Horvátországban is. Csak az árszínvonal lényegesen alacsonyabb. Félúton Sarande felé a tengerparton két éve felfedeztem egy kis félszigetet, Porto Palermót, ahol egy váracska is áll. Akkor átutazóban elhatároztam, hogy itt legközelebb megállok egy éjszakára, tehát kerestünk egy nem annyira tehénszaros placcot a kis öböl mellett.

Porto Palermo, Albánia

explorealbania-porto-palermo-albánia-condorriders

A vár maga nem olyan izgalmas, idén már valami belépti díjat is szedtek, egyébként jó kilátás van innen a tengerre. A várőr amikor megtudta, hogy magyar vagyok egyből letegezett, és Tenkes kapitányának titulált. Humoros csóka, én nem ellenkeztem. Délelőtt hullámokban tehéncsordák érkeznek önállóan, de érdekes módon csak hűsölni jönnek a vár körüli lakatlan épületekbe. Kérődznek kicsit, néha kíváncsian kerülgetnek, és egész nap elvannak magukban, persze miattuk olyan bonyolult a sátorhely választás is.

Hűsölő tehenek

Ezt az erősséget amúgy a szép emlékű Ali Pasa építtette, egyébként elég sok hely viseli a nevét innen délre egész Butrintig, biztosan nem volt csóró, a helyiek meg büszkék rá. Hogy mi okból, azt még nem tudom.

porto-palermo-albánia-explorealbania-condorriders

Este ismét villogtattam káprázatos főzőtudományomat a kamerának, de a sötétség beálltával egy időben igen erős szél érkezett, a tüzet is művészet volt életben tartani, egymás hangját sem hallottuk.

albánia-explorealbania-condorriders

Tűzvihar

A küzdelem közben egyszer csak megjelent egy muki érdeklődve. Kiderült, ő Tony akinek szerencsétlen sorsa, hogy saját Elbasani székhelyű utazási irodájának gyűjtsön képanyagot Albánia látnivalóiról. Ezért chopperjával körbeutazza az országot és infók után kutat illetve fénygépészkedik. Nagyon jó fej volt, újdonsült sorsüldözött cimborám meghívott alkalmi hajlékába is, felajánlva fürdési és vízvételezési lehetőséget. A szárazföld hegyoldalában apartmanok sorakoznak, ő onnan szúrta ki, hogy valami eszement talán fel akarja gyújtani a szigetet, az is lehet, hogy látens tűzoltó, erről nem beszéltünk. Fürdés kimaradt, viszont egy jót beszélgettünk, összebarátkoztunk, és adott pár jó utazási tippet.

explorealbania-albánia-porto-palermo-condorriders

A szélviharbnapnyugta után sem állt el

A félszigetre másnap reggel egy cseh terepjárós csapat érkezett, vezetőjüktől kaptam még egy igazi offroad ötletet is, amikor a terveimet mutogattam a térképükön, mert nekem nem volt csak kinyomtatott papírfecnim. Végig bíztam a helyismeretemben, a GPS-emben, na és a találékonyságomban. Hiszen kalandozni jöttünk. Amúgy sem vagyok még elég öreg turistának, akit a pénzéért szeretnek a vendéglátók.

A „számolóművész”

A félsziget bárjában, ahol se wc, se víz csak pálinka, a tulaj meghívott egy felesre, közben pedig szóba elegyedtem egy ránézésre hetven és a halál között járó öreggel. Valójában csak 65 volt, kiszolgált katonatiszt és számolóművész. Fél órán keresztül bravúrkodott nekem, azt hittem idióta. De ahogy figyelgettem rá kellett jönnöm, hogy nem autista és nem zseni, hanem érdekes szisztémákat alkalmazva, eszméletlen sebességgel számolt.

exlporealbania-porto-palermo-albánia-condorriders

A számolózsenivel

Ahogy mondta, így tanították az iskolában. Intelligens volt, ami első ránézésre nem szembetűnő módon. Mondjuk, sütheti is a tudományát nyugdíjas katonaként a tehénpásztori pozíciójában.

A kellemes időtöltés és bratyizás közben kihasználtam az alkalmat, és készítettem pár reklámfotót a Motozin számára, ahol írásaim nyomtatásban megjelennek. Hiánypótlásként íme a képek, valamiért nem kerültek az újságba…

explorealbania-porto-palermo-motozin-albánia-condorriders

Alig akart szétázni…

Sarande már nem volt messze, de itt is jártam már, nem szerettem volna ugyanott megszállni, ezért a városon túl Ksamilban kerestünk egy kemping/motelt. A felszerelés karbantartás és egyebek miatt minden úton keresek „kultúráltabb” szálláshelyet, ahol ki lehet pucerájkodni.

A Sasok Földjén: Butrint, Gjirokaster, Petran, 3. rész

Butrint

Innen 5 km Butrint romvárosa, ami ajánlott látnivaló a görög határ felé. Tele van mindenféle törött edényekkel és csempékkel, amikből képeket csináltak az ókori görögök, aztán valaki elnevezte mozaiknak. Fényképezni a múzeumban tilos, de nem lehetetlen. Kifelé jövet vettem észre a tiltó táblát, lefényképeztem azt is. Így már leesett miért nézett rám furcsán egy-két turista. Biztos azt hitték, hogy nekem szabad.

butrint-explorealbania

Butrint


butrint-explorealbania

Ókori görög színház romjai


explorealbania-butrint

Fotózni tilos!

Közeli célpont lehet Korfu szigete (amit szerintem direkt a motorosoknak építettek), ha szembe tudunk nézni a csillagászati árakkal, akkor nem érdemes kihagyni. Ettem már a görög oldalon 9 euróért gyrost, a komp sem olcsó, a szálláshelyeket meg elképzelhetjük. E miatt a drágaság miatt soha többé nem eszem görögdinnyét, így állok bosszút rajtuk.

Ksamilban és a közeli kisebb városokban, illetve Sarande külső részén (a települések szinte egybeérnek) szembetűnően sok lerombolt épületet látni. Pár éve egy helyi fazonnal beszélgetés közben rákérdezem, mikor is volt itt a földrengés? Nem értette először a kifejezést, aztán rájött, és felhomályosított, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. Elmondása szerint az országban 3 féle rendőrség van. Az egyik a közlekedési, a másik a kábszerellenes, a harmadik az építésügyi… Mivel különösen a déli részen nagyon elszaporodtak az engedély nélküli építkezések, ezért nem cicóznak, a hatóság buldózerrel lerombolja az ilyen házakat. Nem földig, csak épp lakhatatlanná teszik. Hallottam érdekes történeteket…

Gjirokaster

Éreztem, hogy most fog következni a java, miután nagyjából körbeutaztuk az országot, elindultam a kapott tippek alapján északra a hegyek belsejébe. Gjirokasternél álltunk meg, ezt szintén nem érdemes kihagyni, még egy váracska hegytetőn szép kis óratoronnyal, amitől különleges, hogy tele van első világháborús lövegekkel, ágyúkkal, aknavetőkkel, van fegyvermúzeuma is külön belépőért, és az udvaron pedig egy lezuhant amcsi bombázó parkol.

explorealbania-gjirokaster-gjirokastra

A „bombázó”


explorealbania-gjirokaster-gjirokastra-albánia-albania

Toronyóra várral

Ezután egy hegyi fürdőt kerestünk, és egy német terepjárós csapattól kértünk útbaigazítást az úton megállva. Mondták jaja, előre az aszfalton aztán balra 20 km után, über fasza a hely. Figyeltem tehát a km számlálóm és nagyjából 20 km múlva le is tértem. Murvára. Érdemesnek tartom megjegyezni, hogy ha az ember egyszer murvás vagy földútra tér Albániában az mindig csak rosszabb lesz. Pedig ezt tapasztaltam is már, de rettenthetetlen bátorságom és önbizalmam most is letérített a helyes útról.

Mint később kiderült, ha tovább haladok még pár ezer métert, ott is vagyok a célnál, végig aszfalton, kényelmesen. Persze nem túl kalandosan. És úgy bárki képes. Tehát mivel vissza nem fordulok (szinte) sohasem, elvetettem a kockát, abban bízva, hogy a következő benzinkútig kitart az üzemanyag, bárhol is legyen az. Ha nem akkor a B tervet léptetem életbe, vagy a C-t. B terv szerint kérek vagy lopok benzint, ha nem adnak, C terv szerint kitalálok valami mást. És nekivágtam az ismeretlennek.

explorealbania-albánia-condorriders-condoradventures

Nincs út

Eltévedve

Mivel a térképem (a papírfecni) semmilyen utat nem jelölt, volt bennem némi kétely, de a GPS magabiztosan vezetett Corovode felé. Annyit tudtam, hogy légvonalban közel van a fürdőhöz. Aztán elég küzdelmes út várt rám, keményebbnek bizonyult, mint az észak-albániai „lehetetlen” szakasz, ilyen úton talán a tehenek is kettesével, egymáshoz támaszkodva járnak. Ráadásul fogalmam sem volt hol járok. A GPS-t csak a track rögzítés miatt hagytam bekapcsolva, mivel a (még) murvás-köves, néhol sziklás úton haladva 3 km-es célmeghatározás után 42 km-re váltott. Valamiért az utolsó nyúlfarknyi szakaszt légvonalban tervezte azt istenadta technika, pedig nem repülőgépes üzemmódban volt. Megnéztem egy-két javaslatát, de a szakadékokon keresztül gyalog sem volt lehetséges átkelni.

Vitatkozni pedig elég nehéz egy masinával. Végül is időm volt, reméltem a nafta kitart, egy kis erdei sátorozástól meg nem ijedek meg, vizet találok, motorozni pedig lehet éhesen is. Vagy túlélő üzemmódra váltok és az összefogdosott denevérek vérét iszom napokig. Szóval kezdett izgalmassá válni az út, ahogy titokban reméltem is. Pár óra múlva találkoztunk egy teherautóval és személyzetével, akik nagyjából elmagyarázták, hogy hol vagyok, és forduljak vissza. Mutogattam, hogy ez nem lehetséges, meg én a természet gyermekének születtem, és sok Tarzan regényt olvastam gyerekkoromban, valamint redszeresen a párnám alá tett Bear Grylls könyvekkel alszom, végül lemondtak rólam és tovább haladtak. Én is, előre.

explorealbania-albánia-albania

Vissza kéne fordulni…

Nemsokára újból láttam embereket, egy 12 év körüli srác, aki gondolom épp a nagyszülőknél nyaralt, kisegítő tehénpásztori státuszát ideiglenesen feladva, gyenge angol tudásával megerősített abban a tudatban, hogy el vagyok tévedve.

explorealbania-albania-albánia

A tehénpásztor fiú útba igazít

A legjobb rész… jöhet a kaland

A kedvemet nem tudta ez sem elvenni, de tudtam, hogy itt már nincs választási lehetőségem sem visszafordulni, még ha akarnám is. A kapott információk nem bizonyultak hasznosnak, lévén, hogy ellenkeztek az elképzelésemmel, miszerint csak előre haladok, így figyelmen kívül is hagytam őket. Az életösztönöm próbálkozott kicsit a felszínre törni kétségbeejtő gondolatok formájában, de ezeket meg hangos énekléssel nyomtam el út közben, mint egy jó úttörő. Az út murváról egyre inkább sziklás-kövesre, majd földes-sziklásra váltott.

explorealbania-albania-albánia

Talajtorna

Visszasírtam a kerék alól kipattanó alattomos köveket és kavicsokat, a mély esőáztatta keréknyomokban nem tudtam utassal haladni. Tehát Gabi az ilyen részeknél sétálni volt kénytelen, így is buktam párszor, volt, hogy az oldaldoboz borított fel majdnem a túl közeli hegyoldal miatt. De inkább a hegyoldalhoz próbáltam közelíteni, a szakadék nem lök fel, ha nekimegyek, de utáltam volna percekig zuhanni. Tehát kínkeservesen haladtunk, most már közel volt a napnyugta is.

Az egyik hegytetőn két alakra figyeltem fel, akik láthatóan mindenképp szerettek volna elém vágni, függőlegesen ereszkedtek lefelé az út irányába. A következő kanyarban be is vártam őket, egy tehéncsorda közepén álltam meg, akik szétszaladtak, de volt olyan ostoba, amelyik rossz irányba, és így elszakadt a csordától. Hát ezért siettek a fiúk fentről. A tehenek nem voltak hozzászokva a motorhanghoz, ezért pánikba estek. Legalább tartottam egy kis pihenőt, amíg összeverődtek ismét, közben nagyon megtetszett az egyik fiatal srácnál lévő puska. Mivel nem értettük egymás nyelvét, váratlanul érte, amikor kivettem a kezéből a flintát, nem is volt alkalma ellenkezni, de elmutogattam, hogy visszaadom, csak szeretnék egy képet a fegyverrel a kezemben. Mosolyogtunk még egy keveset egymásra aztán spuri tovább.

explorealbania-albania-albánia

Lefegyverző mosoly

Ahová a madár sem jár

Bekecmeregtünk a közeli faluba, ahol gyerekhad vett körül bennünket, amikor megálltunk útbaigazítást kérni. Tiszta fekete Afrika-feeling volt, a legkisebbet elszalajtották, hogy hozzon nekünk vizet, érdeklődtek kik-mik vagyunk, és éretlen, frissen csórelt gyümölcsökkel kínálgattak. Tudakolták, mit keresünk itt, ahol a madár sem jár, a tyúkok is csak azért maradnak, mert röpképtelenek. Nagyon kedvesek voltak, induláskor szaladtak utánunk egy darabig, integetve búcsúztak. Kezdtem érezni, hogy ideje lenne a pihenésnek, de az üzemanyag vészesen fogyott, ilyen útviszonyok között igencsak megnőtt az étvágya a motornak.

explorealbania-albania-albánia-condorriders-condoradventures

Kalandor feeling

explorealbania-albania-albánia-condorriders-condoradventures

Végre elértem egy útelágazáshoz, aminek csak addig örültem, amíg ki nem derült, hogy a GPS-em szerint ilyen nem létezik. Választottam tehát találomra egy irányt, amely pár km megtétele után zsákutcának bizonyult. Az útelágazás csak látszólag volt az, az útépítő munkagépek és teherautók taposta ösvényre tévedtem. De a zsákutcában legalább ismét voltak emberek. Kérdeztem, merre van a helyes út, magyarázták is, de albánul nem értettem őket. Aztán szóltak, hogy ha várok egy kicsit, akkor végeznek a melóval és mutatják az utat. Nem nagyon tetszett az ötlet, de a nap már lemenőben volt, fél óra múlva sötét is lett, mire elindultunk. Ők elöl terepjáróval, én mögöttük a porban.

Felajánlották, hogy menjek elöl, és nem kell nyelnem a port, de inkább haladtam mögöttük kicsit lemaradva, mert az út elég tréfás volt világosban is, nemhogy éjszaka. Kb. még egy órát kanyarogtunk a sötétben, amikor is kiértünk az aszfaltra, onnan a közeli városba Permetbe vezettek bennünket, ahol a szállásuk is volt egy motelban. Az olasz-spanyol EB focidöntő első félidejének végére oda is értünk. Különösen jól esett aznap a meleg étel, a söröcske és a zuhanyzás. Ja és nyertek a spanyolok… 120 km-t sikerült tekeregni a hegyekben elveszve a Bárány több mint 6 litert zabált. Elégedett voltam.

explorealbania-albánia-albania

Felszerelés karbantartás

Termálfürdő a hegyek között

A következő nap megkerestük hát a most már közeli fürdőhelyet Petran mellett. Odagurultunk szépen aszfalton, cirka 5 km-t, de semmiért nem cseréltem volna el az előző napot. A fürdő albánul banja, felejthetetlen élmény, ahogy az ember egy hegyi folyó medrében, a helyiek által kövekkel kialakított medencében üldögél a hegy oldalából feltörő meleg vizes medencében, a lenyűgözően szép táj közepén. Megdolgoztam érte, ezért különösen jól esett a kényeztető luxus. Hallottam már, hogy az unalom elűzésére hasznos módszer, ha az ember leveti a ruháit és őrzi. Valami hasonlót csináltunk.

explorealbania-condorriders-condoradventures-albania-albánia-thermalbath-termálfürdő

Kadiut bridge

Egész délután henyéltünk és bohóckodtunk a helyi fiatalokkal, közben a napszemüvegemet is elveszítettem a víz alatti fotózkodás során.

explorealbania-condorriders-condoradventures-albania-albánia-thermalbath-termálfürdő

Tűz a víz alá!

Azután feltöltődve energiával nekivágtunk a következő szakasznak, Corovode irányába.

Corovode, Elbasan, Kotor, Dubrovnik, Mostar és a hazaút, 4. rész

Corovode, Osumi-kanyon

Energiával feltöltődve vágtunk neki a következő szakasznak. Innen északra légvonalban 40 km Corovode, de ezúttal inkább a kerülő utat választottam Fier és Berat érintésével, a Tony által javasolt, barátja által üzemeltetett kempingbe. Skrapar a vidék neve, a célunk Corovode városa volt. Tony elmondása szerint a kemping 15 méterre van egy 150 mély kanyontól. Igazat mondott. Bár sötétedés után értünk Corovode-ba és a helyi rendőröknek fogalma sem volt, hol a kemping, egy srác alkalmi vezetőként odakalauzolt a városon kívüli szálláshelyre. Itt 4 albán fickóra találtunk, akik kicsit meglepődtek az érkezésünkön. Sehol egy vendég, elhagyatott helynek nézett ki, pedig csodálatosan szép volt a környék.

A négy férfi közül az egyik jól beszélt angolul, ő katonatiszt volt korábban, Magyarországon is járt. Sokat mesélt Albániáról, közben sajtot eszegettünk és rakit iszogattunk, aminek meg is lett a hatása. Egy óra múlva már nem volt szükség szavakra a kommunikációhoz, üvöltött a zene és zengett a környék az óbégatástól. Természetesen én vittem a prímet, több üvegre is emlékszem, ami ki lett nyitva és totál részegre ittuk magunkat. Én lelkesen csapkodtam a lábamat tánc közben, meg a többiek hátát, először úgy néztek rám mint egy kerge ufóra. Adtam egy kis ízelítőt a magyar virtusból na. Ők is megmutatták a helyi táncokat, ami sokkal praktikusabb részegen, mert körtáncokról lévén szó, összekapaszkodva nehezebb elesni.

corovode-explorealbania-osumi-canyon

Legyen tánc!


corovode-explorealbania-osumi-canyon

Népi tánc bemutató…

Szóval nagyon mulattunk, egy darabig ők is emlékezni fognak az őrült magyar motorosra, aki fékevesztetten tombolta át az éjszakát. Másnap reggel elég korán keltem, mert árnyék nem volt, 8 órakor már elviselhetetlen volt a hőség a sátorban.

corovode-explorealbania-osumi-canyon

Árnyék nuku

Kaptunk még egy grátisz kis utazást, elvittek megmutatni a környék közeli látványosságait, és levittek a kanyonba is. Elképesztő élmény volt gyalogolni a sziklafalak között lefelé, az alant csörgedező folyóhoz. Sajnos végig nem mentünk, a vendéglátónk sem volt még száz százalékos szerintem, és az alsó szakaszon túl veszélyes lett volna lejutni. De ha nem papucsban indulunk lefelé atom másnaposan, akkor megmártózhattunk volna a hűs folyóban is, a helyiek lent kurjongattak. Vagy nagyon hideg volt a víz, vagy élvezték.

corovode-explorealbania-osumi-canyon

Másnaposan


corovode-xexplorealbania-osumi-canyon

Osumi-kanyon

Folyóátkelés hosszában

Eddigre már elégedett voltam az élménygyűjtés tekintetében, de elhatároztam, hogy mindent, ami az időnkbe belefér, ki fogok próbálni. És most következett a cseh offroadosok által javasolt útvonal. Corovodatól északkeletre egy faluban le lehet térni egy északi irányba vezető folyómederbe, amit a helyiek is használnak közlekedésre alkalomadtán. Így el lehet jutni Gramsh-ba, ahonnan ismét van út. A medret hamar megtaláltuk, és igazi kalandra leltünk. Kb. 200 méter szélesen terül el a meder a hegyek között, ebben a nyári időszakban a folyó ezen a sávon keres utat magának, hol a jobb, hol a bal oldalon csörgedezik, hol épp középen.

explorealbania-offroad

A folyómederben

Eleinte megpróbáltam keréknyomokat követni, de hamar rájöttem, hogy semmi értelme, az előttem járó is spontán útvonalon haladt. A meder alja hol sűrűn kavicsos (nagy kerek kövekről van szó) ami roppant bitonytalanná teszi a haladást utassal, hol mélyen poros vagy finom homokos (itt tuti az esés), hol mélyen saras, épp milyen szerencséje van az embernek. A legmélyebb gázló, amibe belementem max. 1 méteres volt, de igen sűrűn kellett átkelni a szeszélyesen folydogáló, erős sodrású vízen. Gabinak ismét gyakran le kellett szállnia mögülem, a mélyebb szakaszokon való átkelések miatt.

Ha siet az ember, akkor ne menjen erre, itt nem lehet haladási tempóval kalkulálni. Mi nem siettünk, a talajtorna közben megint kezdett ránk esteledni, már fontolgattam a letáborozást. Egyszer a semmi közepén egy magányos öreggel találkoztunk, elképzelni sem tudom, hová tartott gyalog, persze a helyiek nem villamosmegállóban számolják a távolságot. A mederbe való letéréskor láttam egy IFA-t is szalmával megrakottan, de a későbbi „útviszonyokat” látva kizárt, hogy végig tudna menni, valahonnan közelről jöhetett. 10 km után már nyom sem igen volt, erre csak nagyon elszántak jó terepjáróval juthatnak el. És nagyon lassan. 17 km-t tettünk meg cirka 8 óra alatt.

explorealbania-offroad

17 km off-road


explorealbania-offroad

Alacsony vízállás

A pihenőidők azok voltak, amikor törtem a fejem, merre tovább, vagy épp felkászálódtam egy esésből. Nagyon élveztem, ide biztosan visszatérek. Utas nélkül… Nehezebb gépeknek nem ajánlom, főleg felpakolva és rutin nélkül. De offroadosoknak kitűnő erőpróba és szórakozás.

explorealbania-offroad

Talajtorna

Elbasan

Ismét ránk sötétedett, de éppen kiértünk a mederből, az aznapi célunk Elbasan volt, ahol másnap találkozót beszéltünk meg Tonyval telefonon. Gramshban megálltunk útbaigazítást kérni, amikor odajött egy kissé részeg albán srác, és mondta, ő és a barátja épp oda tart, elvezetnek bennünket. Beleegyeztem, de elég hamar megbántam a dolgot. Előttünk haladva 5 percenként megálltak az autóval, megkérdezték minden rendben van-e. Már kezdett felmenni az agyvizem, kalauzunk minden megállónál egyre részegebbnek tűnt, a kocsiban ugyanis folyamatosan ivott. Mérgesen elmagyaráztam neki, hogy ez nekem nem annyira jó, elég fáradt vagyok, Elbasanba menjünk, semmi cicó. Erre a kezembe nyomott egy üveg bort. Meglepődtem, de nem enyhültem, ezt látva kicsit gyorsabban haladtak tovább.

Elbasannál nem a város felé tértek le, hanem egy elkerülőre, itt elfogyott a türelmem és elindultam másik, általam helyesnek vélt irányba a centrum felé. Mikor észrevették, megfordultak és szabályosan üldözni kezdtek, már kezdtem rosszra gondolni. Megálltam és újból elmagyaráztam nekik, hogy pont leszarom, milyen jó szállásötletük van, én a belvárosba tartok, holnap meg a cimborámmal van találkozóm. Tudtam, hogy csak nekünk akartak olcsóbb szállást mutatni, de a srác már nagyon értetlenre itta magát. Ok, mondta akkor keres nekünk szállást a belvárosban, feltétel, hogy utána iszunk velük. Az előző napi tivornya és a napi offroad után nem pont ehhez volt hangulatom, de megígértem neki. Este 11 körül be is fordultunk egy nagy szálloda udvarára, kíváncsi voltam mit intéz a fazon. A hátsó részhez mentünk, kiparancsolta az öreg recepcióst, megkérdezte mennyi a szállás.

Az öreg mondta, 50 euró. Én meg mondtam 20-at fizetünk. Ezt az albán srác lefordította a portásnak, aki nagyon nem akart kötélnek állni, de valami egyebet is mondhatott a vezetőnk, mert duzzogva mégis belement a dologba. ezután a két albán segített felcuccolni a szobába, a részeg srác minden ablakot leellenőrzött, hogy jól be van-e zárva, közben folyton azt magyarázta, hogy ebben az országban sok a rossz ember és a rabló, meg gengszter. A tököm tele volt már vele, csak egy vacsorára és egy ágyra vágytam. Ekkor felajánlották, hogy elvisznek autóval enni. Belementünk.

Albán vendégszeretet

Fél órát száguldottunk Elbasanon keresztül, észvesztő tempóban, a kocsiban üvöltött a zene, torzra hangosítva. Hát, nem mondom ez is élmény volt, a tegnapi virtuskodásom bűnhődéseként próbáltam viselni a dolgot. Megérkeztünk egy város határán kívüli étterembe, ami üres volt, épp bezárt. Tulajdonképpen kinyittatták, majd leültünk, rendeltünk ettünk, ittunk. Mindkét srác ivott (a sofőr is), bár ő vagy jobban bírta, vagy csak kevesebb volt benne, az ő nevére emlékszem, Elvisnek hívták. Ő csendesebb típus volt, mint a haverja, akivel egyébként biztos sokkal jobban megértettük volna egymást, ha egy hullámhosszon vagyunk. Azaz vagy ő józanabb, vagy én részegebb vagyok. Elmesélte, hogy évekig élt Angliában és sok mást is, de túl elgyötört voltam ahhoz, hogy érdekeljen. Végül nagy nehezen asztalt bontottunk és visszavittek a szállodába.

explorealbania-elbasan

Lakoma

Másnap reggel egyeztettem Tonyval, találkoztunk, megmutatta az irodáját és persze megerősítettük szövetségünket, ittunk egy kávét majd nekem adta a napszemüvegét, mivel a sajátom elhagyása után a Gabiét használtam, ami nem állt olyan jól, különös tekintettel arra, hogy a fél lencséjét ki is törtem.

explorealbania-elbasan

Tony

Másnap reggel egyeztettem Tonyval, találkoztunk, megmutatta az irodáját és persze megerősítettük szövetségünket, ittunk egy kávét majd nekem adta a napszemüvegét, mivel a sajátom elhagyása után a Gabiét használtam, ami nem állt olyan jól, különös tekintettel arra, hogy a fél lencséjét ki is törtem.

explorealbania

Félelem és reszketés Bar-ban

Kotor, Montenegró

Számomra nem túl érdekesek az ilyen tengerparti üdülővárosok, de Gabinak meg akartam mutatni, a Kotori-öböl pedig szép, mese nincs. A szárazföld felőli részen kerültük meg az öblöt (nem Tivat felé), és nem akadt az utunkba egyetlen kemping sem. Nem értettem a szitut, táblák nem jelezték, végül betértem egy tenger melletti strandra, ahol csak érdeklődni akartam. Végül az lett a beszélgetés vége, hogy megengedték (persze nem ingyen), hogy ott sátorozzunk közvetlenül a víz mellett. Nem messzire a tiltó táblától. Jó kis hely volt, remek kilátással, csak reggel zavartak az álmatlan nyugdíjasok, akik az első fürdőzők voltak.

explorealbania-kotor

Sátrazás az öböl partján

Dubrovnik, Horvátország

Kotortól már nincs messze Dubrovnik, ami szerintem Horvátország egyik legszebb városa. Itt összefutottunk 3 német motorossal, (egyikük Erik erdélyi-magyar származású) akik Albánián és Görögországon, Bulgárián, Románián keresztül tervezték utazásukat. Magyarország felé még fontolgattam, hogy elmegyünk Plitvicébe, de az idő már szorított, ott pedig egy rövid túra is egy napot elvett volna.

explorealbania-dubrovnik

Dubrovnik


explorealbania-dubrovnik

A fritzekkel

Bosznia

Tehát megcéloztam Mostart, ami valahogy eddig mindig kimaradt az útvonalakból. Pedig gyönyörű, az oda vezető Neretva-völgy is látványos, igazi öröm volt levezetésképpen a szelíd vidéken motorozni.

explorealbania-neretva-valley

Neretva-völgy


explorealbania-mostar-old-bridge-stari-most

Az Öreg híd Mostarban

Északra Jajca várát is megnéztük, majd a horvát határ előtt 20 km-rel találkoztam egy nagyon szorgalmas és elhivatott rendőrrel, aki utánam fordult a sebességmérővel. Óriási élmény volt, lelassíthattam volna, amikor megláttam facet to face, de egy kicsit még oda is húztam a gázt, én tudtam, amit ő még nem: nem volt rendszámom! Sokáig röhögcséltem ezután a sisak alatt, egész a határig. Probléma semmi, a rendszámot sem hiányolták most sem.

explorealbania-bosnia-herzegovina

Jajca vára

Terv szerint csak Harkányig utaztunk aznap, sok lett volna Budapestig tolni. A GPS rávitt persze az autópályára Eszék felé, de gondoltam keresek egy egérutat valahol. Nincs. Fizettem 2 eurót „büntetésből”, de persze ez megérte, arrafelé igazán nincs érdekes látnivaló. A magyar határhoz közelítve azonban már-már azt hittem, hogy a Bosnyák rendőrség Interpolos körözést adott ki ellenem, vagy valami speckó rendőr-vudu átkot mondott rám a bosnyák közeg, mert 2 motoros rendőrrel is találkoztam, pedig nem vágytam magyarázkodni miért nincs fent a rendszámom. Ezen a szakaszon nem árt óvatosan motorozni, minden bizonnyal sokan járnak erre, mert klassz kanyarok vannak, az úttest kiváló minőségű, bár én csak egy sportmotorossal találkoztam, mondjuk az ment is ész nélkül…

Végre otthon…

Aztán jött a magyar belépés. Itt már megállapíthattam, hogy Albániából haza lehet jönni rendszám nélkül motorral, és helyénvaló, ha a határőr azért szóvá teszi, hogy fel kéne rakni… de a túlbuzgó vámos csomagvizsgálata rosszul esett, még ha felületes volt is. Valószínűleg ő is érezte, hogy nem kellett volna. Sokáig dohogtam ezen, de hazaérkezni mindig jó, még akkor is, ha mellbe vágja az embert az itthoni kemping és üzemanyag árszínvonal, a gazdaságilag elmaradott helyeken töltött hetek után, ahol ezúttal sem raboltak ki, nem ettek meg vademberek, akik benzint isznak és tüzet pisálnak.

Vége